Nimród csekély esélyt kapott az életre…
2017. november 15. írta: Imre Anda

Nimród csekély esélyt kapott az életre…

Ötnaposan már operálták a szívét

Nimród ma már ötéves. A bárányhimlő elleni oltás után ő is óvódás lehet, mint a kortársai, csak ő később kezd ismerkedni a közösségi élettel. Pontosabban fogalmazva jelenleg éli ajándékba kapott életét.  Édesanyja szerint a kisfiú igazi születésnapja a transzplantáció napjára esik…

nimrod_foto.jpg

Kitti, Nimród anyukája szinte minden percre emlékszik, ami kisfia születés után történt:

„ Első gyermek a családban, a terhesség alatt nem volt semmilyen probléma. Nagyon hamar kiderült, hogy egy nagyon súlyos vele született szívbetegségben szenved. Az orvosok szerint, ha nem operálják meg, maximum egy hónapig élt volna. Ilyen hírt hallatán óriási sokkot lehet kapni, de mint szülő, nem volt más választásunk, mint hogy mindent elkövessünk annak érdekében, hogy a legjobb kezekbe kerüljön és esélyt kapjon a gyógyulásra. Öt-, és hatnapos korában műtötték először. Arról szó sem volt, hogy a kezembe vehessem, ringassam, vagy szoptassam, szondán át táplálták. A beavatkozások csak ideig - óráig segítettek, sajnos összeomlott a keringése, géppel lélegeztették. Hamarosan közölték velünk, hogy csak a transzplantáció mentheti meg az életét, ezért várólistára került. Fel sem tudtuk teljes egészében fogni, hogy ezt mit jelent, mivel jár, és mennyi idő telik el a várakozással,  hiszen nem volt jól a gyerekünk. 

Szinte egybe folytak a napok, nem arra gondoltunk, hogy mi lesz akkor, ha érkezik az ominózus riasztás, csak arra koncentráltunk, hogy aznap mindent megtegyünk Nimródért. Míg normál esetben egy csecsemő napról napra gyarapszik, fejlődik, nagyokat lehet vele sétálni, játszani, addig a mi fiúnk feküdt az ágyban, a súlya csupán 4 kg volt, és maximum a plafonra festett mesefigurákat láthatta az intenzív osztályon. Persze mi minden nap meséltünk neki, beszéltünk hozzá, hogy milyen idő van odakint, hogy mennyi vidámság vár rá, ha egyszer meggyógyul és hazamegyünk,utána pedig úgy élhetünk, mint egy normál család.”

Kitti a riasztásra úgy emlékszik, hogy váratlanul vért vettek, vizeletet néztek a kisfiúnál, de nem indokolták a miértjét. Egyszer csak szóltak, hogy telefonáljon a férjének, jöjjön a kórházba, mert úgy tűnik, van egy  szív Nimródnak.  Reggel hat órakor meg is érkezett a szerv, és délelőtt már közölték velük, hogy minden jól alakult. Délután fél 2-ig volt Nimród a műtőben.

Mikor végre kamerán keresztül láthatták, látványosan jobban nézett ki a műtét ellenére: a szájának és a bőrének egész más színe volt, és ez végtelen nagy örömmel töltött el a szülőket.  A lábadozás során nem várt ritmuszavar lépett fel, ami természetesen riadalomra adott okot, de hamar kiderült, hogy a kisfiú rekeszizma sérült meg, amit egy kisebb műtéttel korrigáltak az orvosok.

„Érdekes érzés volt, amikor azt mondták hazamehetünk, én még nem akartam, ugyanis teljesen biztos akartam lenni abban, hogy nem lép fel otthon semmilyen szövődmény, és őszintén megvallva kicsit féltem is. Természetesen minden szabályt betartottunk,  mindent elkövettünk annak érdekében, hogy Nimród megfelelő körülmények között legyen.

Többen, többször megkérdezték, hogy lehetett ezt kibírni, pedig a válasz nagyon egyszerű: nem volt más választásunk. Természetesen voltak mélypontok, és olyan napok, amelyet pokoli nehezen viseltem. Erre voltak jók a sorstársak, akiket megismertem a kórházban, mert kölcsönösen képesek voltunk egymást erősíteni, szorítani a szomszéd ágyon fekvő gyerekekért, akiknek az állapota ugyanúgy megérintett, mint a saját gyerekemé.  Minden kisbetegnek más volt a története, de egy közös volt bennük: az új élet kezdetét a donor szív jelentette.

Őszintén mondhatom, hogy családias légkörben érezhettük magunkat a kórházban töltött idő alatt, és minden orvos, nővér, szakdolgozó hozzájárult a gyógyuláshoz, amit nem tudunk elégszer megköszönni…”

Kittiék egyelőre nem szeretnék, ha Nimródnak testvére születne. Minden bizonnyal bennük él a félelem, hogy mi lenne akkor, ha ugyanezt az utat még egyszer végig kellene járniuk. A család most boldog, és ahogy az anyuka fogalmazott: „mi a transzplantáció után kaptuk meg a gyerekünket…”

A bejegyzés trackback címe:

https://azenriportalanyaim.blog.hu/api/trackback/id/tr2413277237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása