A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Négyesen csupán 230-240-en élnek, ők is inkább az idősebb generációhoz tartoznak.  A község a Mezőkövesdi járásban, Miskolctól 55 km-re található. Még ha valaki kapna is munkát a legközelebbi városban Mezőkövesden, csak úgy tudná vállalni, ha az utolsó, 20 órakor induló busszal haza tud menni, hiszen a közlekedés már régóta igazodik a munkanélküliséghez. Pedig a szegénység nagyúr, és nem kímél senkit, maga alá gyűri a gyerekeket is, akik végképp nem tehetnek semmiről. Egyelőre azonban esélyük sincs a kitörésre, kénytelen felvenni azt a ritmust, amit a szegénység diktál, muszáj ott, és azon spórolni, amin csak lehet.  A helyi üzletben úgy kell felíratni a kenyeret, ha enni akarnak, különben nem kerül aznap az asztalra. Sokszor nem lehet kapni tojást, pirospaprikát, pedig alapvető élelmiszer. A legközelebbi bolt 2-3 km-re van a szomszéd faluban, biciklivel megtehető az út, persze, ha esik, vagy fúj a szél, kicsit nehezebb.

Katalinnak az első házasságából született kisfia halmozottan sérült, beszélni sem tud, egy kisbaba szintjén él, etetni, pelenkázni kell. Második házasságából született egy kislány Emese, aki általános iskolába jár, jó tanuló. Őt iskolabusz viszi két faluval távolabbra, mert csak ott van általános iskola. Így is összevonják a tanulókat, az elsősök és a harmadik osztályosok egy tanteremben tanulnak. 16 óra után pedig szintén iskola busz hozza haza őket. Az anyuka szomorúan veszi tudomásul, hogy nincs a kislánynak barátja, ha próbál barátkozni és hozzáérni társaihoz, akkor kicsúfolják. Nem hívják sehova se játszani a faluban, és ő sem megy senkihez, mert neki nincsenek szép ruhái, játékai. Ezen olykor sír, de tudomásul veszi, és várja, hogy a házban legyen egy parányi szobája, ahova elvonulha

A négytagú család egy szobában él, a férfi korábban közmunkát végzett, azonban ez most megszűnt. Tervezték, hogy esetleg a fővárosban vállal munkát, és csak kéthetente megy haza, de közben lábon kihordott egy infarktust. Most valamilyen módon kímélni kellene magát, de mint családfenntartó, rajta teher, hogy el tudja tartani a feleségét és a gyerekeket.

Míg korábban a kert egy részében megtermett a főzéshez való, ma már ez sem működhet, mert a belvíz tönkretette a földet. A spórolás, kuporgatás, számlák tologatása, esetleg gyors hitelhez jutás a család mindennapi részévé vált. Legtöbbet visz a háztartásból a víz és villany, ezért aztán nem meglepő, hogy egyes családok egy kádvízben kénytelen fürödni, hiszen a vízen is takarékoskodni kell. Az udvaron lévő egykor működő kútból ugyan nyerhetnének vizet, de annak fúrása, rendbetétele, no meg a vízórával való felszerelése, tetemes összeget vinne el. Korábban kaptak némi segítséget a ház parányi bővítésére, de ez most anyagi okok miatt megrekedt. Persze a reményt nem adják fel, de addig is jön a tél, a fagy, és szeretnék a félig elkészült ház bővítésére szánt falat megóvni. Nagy szükségük van vastag fóliára, és takarólécre, ami védelmet nyújtana számukra. A plusz szobával szeretnék a kislányuk életét jobbá tenni. Arra, hogy máshol próbáljanak meg boldogulni, ahol munkát is kapnának, egyelőre semmi esélyt nem látnak.