Február végén még a teljes kilátástalanságban élt a Kun család, anyagi helyzetük olyan mélyponton volt, hogy még azt sem tudták, hogyan oldják meg a tüzelőt, miből vásárolnak. Súlyosan fogyatékos fiút gondoznak, és egy általános iskolás  kislányt nevelnek.  Akkor így nyilatkozott Katalin, a feleség:

„Nem tudom, mit csinálok pár nap múlva, ha elfogy az utolsó darab tűzifánk is, talán titokban elmegyünk gallyakat gyűjteni, hogy meg ne fagyjuk….  Biztosan  megint kikapcsolják a vizet, utána meg a villanyt is.  Tartozásunk van, egy régebbi személykölcsön miatt, amit nem tudtunk teljes egészében fizetni, ma már ez több, mint egymillió Ft-ra rúg.  Persze a végrehajtót nem érdeki, Andriskám után járó ápolási díjból is levontak, a férjem már közmunkát se kap….”

A riportnak nagy volt a visszhangja, összefogtak az olvasók és nem csak megsajnálták őket, de segítettek is.

„ El sem tudom mondani, mennyire megható volt, amikor érkeztek az adományok: tartós élelmiszer, ruhanemű, tűzifa, pénz! A Mezőkövesdi Tűzoltók személyesen hozták el az adományaikat, a Fundamenta Takarékpénztártól szintén jelentős támogatást kaptunk. A legnagyobb ajándék az volt, hogy egy Jász-Nagy-Szolnok megyei településen vásárolhattunk egy házat. A településen helyben van az iskola, az orvos, és ami talán a leglényegesebb: a férjem munkát kapott! Az adományokból a hitel egy részét ki tudtuk fizetni, ez is óriási megkönnyebbülés, így a fiam ápolási díjából már nem vonnak le. Nagy volt a nyomás rajtunk, miután megjelent a cikk, nem csak kiabáltak velünk a hatóság emberei, de érdekes módon a Családsegítő Szolgálat munkatársa is megjelent, hogy vizsgálódjon, holott korábban ezt sosem tették. Készséggel megmutattunk mindent, még a hűtőt is, hiszen akkor már tudtunk vásárolni, de nagyon megalázó volt, még a beteg fiamat is ellenőrizték, akit a szegénységünk ellenére mindig maximálisan elláttunk. Mindenkinek hálás szívvel köszönjük a segítséget, és azt is, hogy ezáltal új életet kezdtettünk.”

A riport megjelenése után nekem is írtak a hivatal emberei: igaz, azt állították, hogy a család csaló, mert a fogyatékos gyerekükből él, és nem igaz, hogy a férjnek volt egy lábon kihordott infarktusa. Katalin hivatalos papírokkal tud mindent igazolni, és bár a törvény másként ítélkezik a csalókról, mint amit a  hivatal emberei állítanak, örülök, hogy így történt.

Igaz, a történetben engem is bűnbaknak kiáltottak ki, a szociális érzékenységem is aggodalommal töltötte el őket, de ez egy cseppet se szegte kedvemet a tekintetben, hogy továbbra is tegyem a dolgom, és ha csak azzal segítek, hogy megismerek hasonló történetet, akkor azt meg fogom írni. Emberségből….