Estefelé járt már az idő, ráadásul esett is, szóval valójában semmi sem indokolta volna a viháncoló jókedvet. Azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy a Sparban dolgozó csemegepultos némasági fogadalmat kötött úgy, hogy közben az arcára ült az „utálatos vagyok, hagyj békén, és egyáltalán, mi…