Látta azt a ruhát, amiben eltemették volna, de ő képeket fest, verseket ír és boldog…
2016. november 15. írta: Imre Anda

Látta azt a ruhát, amiben eltemették volna, de ő képeket fest, verseket ír és boldog…

,Húsz éve elválaszthatatlanok, Doszkocs Zsuzsa festőművész és a lélegeztető gép, amely olykor pufogó hangot ad. Zsuzsa mosolyogva mondja: „nem teljesen egyenletes az oxigén adagolása, ha telefonon felhív egy call centeres, aki valamilyen terméket akar rám sózni és hallja, hogy kicsit hullámzóan beszélek, és elmondom neki, hogy ez a lélegeztető gép miatt van, azonnal leteszi a telefont.”

doszkocs_zsuzsa.jpg

Gyerekkorában kiderült, hogy gyógyíthatatlan anyagcsere betegségben szenved, egyes enzimek nem működnek a szervezetében. Emiatt az izmai sem mozognak normálisan, sőt, édesanyjával közölték, hogy még a légzését is befolyásolhatja a betegség. Az orvosok azt jósolták, legfeljebb 18 éves koráig élhet. Gégemetszést alkalmaztak nála, miközben többször kapott tüdőgyulladást, a doktorok azt tanácsolták az anyukájának, hogy ne látogassa naponta, hagyja elmenni… de ő ott ült az ágyánál, simogatta, beszélt hozzá. Zsuzsa szerint az égiek nem engedték, hogy az angyalokhoz menjen, tudták, hogy itt a földön még rengeteg dolga van.

Ma már 57 éves, és a Baba utcai  Légzésrehabilitációs Osztály egyik kórtermében él, bár inkább egy barátságos, képekkel, fényképekkel díszített szobának mondható.

Zsírkrétával rajzolni még a kómába esés előtt kezdett, aztán a kórházban ezt kibővítette: festeni  tanult úgy, hogy nagyon nehezen mozognak a kezei, neki egy-egy vonal megrajzolása sokkal több időbe telik, mint azoknak az embereknek, akik biztosan használják a kezüket. Egy professzor is biztatta, hogy alkosson annyit, amennyit csak bír. Így születtek meg a tájképek, városképek, épületek, portrék. Van, amit emlékezetből fest, de utána is néz egy-egy dolognak az interneten. 2002-ben nyílt az első kiállítása Szentendrén, és ez minden év augusztusában megismétlődik. Minden esetben elviszik az ünnepélyes tárlatmegnyitóra, ilyenkor a hordozható oxigén biztosítja a légzését.  Egy ízben volt egy kis kalamajka ugyanis elromlott a szerkezet, bármit próbáltak vele tenni, nem működött, nem adagolta az oxigént. Természetesen ilyen esetben nincs sok idő a gondolkodásra, elővették a tartalékgépet, és mit mond Murphy törvénye? Ami elromolhat, az el is romlik! A tartalékgép sem működött, erre az ápolónő kiadta a parancsot: azonnal vissza kell indulni a kórházba. Persze közben kézi pumpával  lélegeztették, míg nem értek a kórházba.

A festészet mellett verseket is ír, amelyek tükrözik éppen aktuális lelki állapotát, hangulatát. Több költeménye megzenésítésre került – Zsuzsi szerint a munkásságának üzenete is van: így is érdemes élni, minél többet ki kell hozni ebből az élethelyzetből is.

Több díjat és elismerést kapott munkáiért, többek között: Buda visszavétele című festményért Nívó díjat, az „Önarcképéért” az első helyezést érte el egy pályázaton. Önmaga szomorúnak látja a sorsát, ezért is használ élénk színeket a rajzain, festményein, amelynek látványa, örömmel tölti el. Zsuzsa képeiből egy kis ízelítő az alábbi linken...

https://drive.google.com/drive/folders/0B3vLMaHW3bA7aXAxRmcwQ0RaY1U

 

A bejegyzés trackback címe:

https://azenriportalanyaim.blog.hu/api/trackback/id/tr411994968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.