Viccesen mondva: null-kilométeres gyerekeket fogadtunk örökbe
2016. december 13. írta: Imre Anda

Viccesen mondva: null-kilométeres gyerekeket fogadtunk örökbe

Attila, mint sok leendő apuka elképzelte, hogy majd focizni fog a fiával, a lányának babákat ajándékoz, és nagyon boldog család lesz az övék. Jól tudjuk, hogy a sors a legnagyobb forgatókönyvíró, a férfi életét is alaposan átrendezte.. Ugyan születtek gyerekei, de sajnos koraszülöttként olyan rossz életfunkciókkal jöttek a világra, hogy nem kezdődhetett el az életük. Másodszor is megnősült, és ragaszkodott eredeti elképzeléséhez: legyen gyerekzsivajtól hangos a ház! A házaspárnak ez a kívánsága  az örökbefogadással sikerült.

a_csalad_nem_a_verrol_szol.JPG

Attila: „Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy csak 13 hónapot vártunk az első babára. Ő egy kislány,  (tréfásan szoktam mondani  0 kilométeres), ma már kamaszlány. Öt év múlva pedig egy újszülött fiút fogadtunk örökbe, a Gólyahír Egyesület segítségével, ő 8 éves.

Az anya a Mami, és pedig a Papa vagyok.  A testvérek is ugyanúgy viselkednek, mint más családban:  elmegy egyik a másik mellett és mondjuk, picit belerúg, akkor ugyan mondja, hogy véletlen volt, miközben persze nem! De ez a klasszikus testvéri felállás, ahogy viszonyulnak egymáshoz, persze hogy szereti a nővér az öccsét, és fordítva.  Az örökbefogadásról mindig annyit mondtunk nekik, amennyit abban a korban megértettek, és ez így helyes. A kamaszlányom  egyszer azt mondta: „milyen nyomi lehet az az anya, aki  nem tudja felnevelni a gyerekét!” Én meg azt válaszoltam neki:  Drága Csillagom, rólad így gondoskodott, hogy örökbe adott! Ez első hallásra talán furcsán hangzik, és a köztudatban is sok esetben nem nézik jó szemmel azt az anyát, aki örökbe adja a gyermekét, ugyanakkor a legjobbat tette a babával! Szerető családhoz juttatta! Az életet adóra persze könnyű ráhúzni a vizes lepedőt, de azt nem tudja senki sem, milyen okok vezették odáig, hogy nem tudja vállalni a gyerek felnevelését. És persze azt sem, hogy a szülés és örökbeadás után önmagában hogyan zárja le a történetet? Hányszor jut eszébe, hogy valahol van egy gyereke? Az esetek döntő részében a nő egyedül viszi a lelki fizikai terheket, az a férfi sehol nincs, akitől terhes lett. Ezért is fontos, hogy ne apa nélkül nőjön fel a gyerek.

Szerintem a saját, vér szerinti gyereket is kölcsön kapjuk, hiszen csak addig van nálunk, míg felneveltük, utána önálló életet él, és ez a dolgok rendje. A Gólyahír Egyesületnél nagyon nagy pozitívum, hogy nem csak segítenek levezényelni egy örökbefogadást, ami persze önmagában sem egyszerű történet, de van egy közösség, akikkel egy húron pendülünk, bombázhatjuk egymást neveléssel kapcsolatos kérdésekkel. Különböző csoportok alakultak, pl. Kamaszok Szülei, Problémák és Megoldások, kérhetünk szakemberektől tanácsokat. Arra is van példa, hogy közösen nyaralunk, a  cserenyaraltatás is működik az egyesületen belül.

Attila megemlíti azt is, hogy érdekes dolog, amikor a gyerekek kezdenek a szülőkre hasonlítani, és ezt idegenek is mondják.  Abban egészen biztos, ha  felnőttként  meg is keresné az életet adó, a gyerekeknek ők jelentik  a szülőket, akik biztos érzelmi háttérben nevelték fel őket. Ezért egyáltalán nem tart attól, hogy felnőttként elfordulnának tőlük. Mikor a gyerekei átölelik, és azt mondják: „ most adhatsz egy puszit” na, azt az érzést,  semmi sem helyettesítheti!

A bejegyzés trackback címe:

https://azenriportalanyaim.blog.hu/api/trackback/id/tr6812044587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.