A mellkasomon éreztem a tűsarkúját
2017. január 02. írta: Imre Anda

A mellkasomon éreztem a tűsarkúját

Sokunk előtt nyílt titok, mennyire megváltoztak a férfi – női kapcsolatok.  Szakemberektől nem ritkán halljuk, hogy a nők egy része „elférfiasodott”, a férfiak pedig „elnőiesedtek”. Valóban lehet találkozni a jelenséggel, mikor már messziről lerí a párról, hogy az asszony hordja a nadrágot, és ennek nyomatékot is ad. ( pl. az utcán, vagy üzletben kiabál a párjával – elég megalázó egy helyzet ) és valamiért ezt a „teremtés koronája” tűri.  (Persze fordítva is előfordul) Ezeken a nőkön többnyire kevés „nőiesség” található, az öltözködésükből, a viselkedésükből pont az emocionális rész hiányzik, amiből a gyengébbik nemnek több jutott.  Ezek a láthatóan „férfiasan viselkedő” nők, de van egy réteg, akiknek ugyan nem ezek a viselkedési formái, ruházatuk is inkább dögös, mint visszafogott, ám a pasik mégis visszavonulót fújnak. Férfi szájából hangzott el: ” Csinos volt, értelmes, de annyira határozott, hogy szinte azt érzem, a mellkasomra tapos a tűsarkújával” 

tusarok_a_ferfin.jpg

                                     ( Fotó: Justin Nicolas, a képek forrása: Trafó) 

Talán érdemes megvizsgálni, hogy mikor, milyen helyzetben kell a nőnek keménynek lenni, és helyt állni? Mi van azokkal az elvált, párkapcsolatból kilépett nőkkel, akiknek az első számú feladatuk, hogy felneveljék a gyereküket? Belegondoltak a pasik abba, hogy nem fenékig tejföl gyerekkel egy normális párkapcsolatot létrehozni? Ugyanakkor a munkahely szigorú szabályainak megfelelni, háztartást vezetni,  arról már nem is beszélve, hogy a gyengébbik nem, nem csak akkor szeretné nőnek érezni magát, amikor bevásárol, főz, mos, vasal, takarít, stb.  Miközben múlik az idő, egyszer csak azt veszi észre magán, hogy ugyan fáj az egyedüllét, de a lelke kezd kicsit megkérgesedni, hiszen óriási terhet cipel, és bizony olykor küzd is, mint szúnyog a viharban. Aztán a gyerekek felnőnek, az is lehet, hogy már kirepültek, és a nagybetűs élet, mintha huss, már elment volna mellette! Pedig nem csak a lelki fekvőtámaszokat nyomta, de a testére is figyelt, mert a lelke mélyén még volt egy halvány reménysugár, hátha… De az ilyen típusú reakciókkal nem tud mit kezdeni: „őszintén szólva kicsit megrettentem tőled”!  Már megint az a baj, hogy határozott nőnek nézik! Érti ő, részben jogos, hiszen minden körülmények között helyt kellett állni, mert a „kis nyúl” viselkedéssel sehova nem jutott volna, de hogy lehet elmondani egy ismeretlennek, hogy nem akar egy párkapcsolatban „férfiként” viselkedni, csak nő szeretne lenni, felnézni a férfira, várni egy simogatást, egy ölelést, ami elengedhetetlenül szükséges a mindennapokban! És ha már több ismerkedési lehetőség dugába dőlt, csak a begubózás marad?

Tényleg csak kétféle út van a nők előtt, vagy alámegy egy uralkodói elvárásnak, vagy megteremti a saját életét, elfoglaltságokkal, hobbikkal. Kapcsolódik baráti társaságokhoz, szülőkhöz, testvérekhez, akikkel bárhova elmehet, és megoszthatja örömét, bánatát?  Mi lehet a megoldás? Határozottság? Tűsarok? Mosoly? Szempilla rebegtetés, gyengédség, vagy mindegyik egyszerre?

A bejegyzés trackback címe:

https://azenriportalanyaim.blog.hu/api/trackback/id/tr6912090429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

calen 2017.01.03. 15:51:23

Férfiként én is azokat a nőket találom vonzónak, akik kedvesek, lágyak, tudnak "bújni". Az ilyen nőkért egy férfi a csillagokat is lehozza az égről. Ugyanakkor - azt hiszem - megértem az egyedülálló anyákat is. A sorozatos nehézségek túlélése, a súlyos problémákra megoldás keresése megkeményíti a lelket, megférfiasít. Ez férfiban vonzó, de nőben inkább kicsit taszító.
Az egyedül maradt hölgyeknek ugyanakkor el kéne gondolkodniuk azon, hogy tényleg olyan rossz volt-e a volt férjükkel. Ha verte őket, vagy iszákos volt, nyilván vitathatatlan a döntésük. De az utóbbi pár évtizedben szinte már egy hangulatváltozás elég a nőknek a váláshoz. Férfi szemmel nézve őrültség házasodni, hiszen úgyis kidob a nő a családból, ha olyanja van.
A házassághoz szerintem nem lángoló szerelem, nem is szexuális vágy kell, hanem békesség, barátság férfi és nő között. A házasság nem kimondottan azért van, hogy neked, vagy nekem jó legyen, hanem a stabil környezet megteremtésére az egészséges lelkű gyermekek felneveléséhez. Na ezt rúgják telibe a - nagyon sokszor - fiszfasz okokból válni akaró nők.
Aztán jönnek az egyedüllétből fakadó nehézségek, a megkeményedés.

boromisszazsolti 2017.01.03. 16:39:16

@calen: Tökéletesen egyetértek. Nem tudom, mennyire lehet a statisztikát komolyan venni, de azt olvastam, hogy ma már a válások két harmadát a nők kezdeményezik, és ez az arány nő.
A kérdés, hogy mi, férfiak vagyunk ennyire elviselhetetlenek, vagy a nők lettek mostanában türelmetlenebbek?
Végül is mindegy, az eredmény általában két keserű felnőtt és egy-két szomorú gyermek.

fidesz maszop dk egykutya 2017.01.03. 16:44:09

"Belegondoltak a pasik abba, hogy nem fenékig tejföl gyerekkel egy normális párkapcsolatot létrehozni?"

Belegondoltak a nők abba, hogy kb fenékig rajzszög gyerek nélkül egy normális párkapcsolatot létrehozni velük?

fidesz maszop dk egykutya 2017.01.03. 16:46:43

@boromisszazsolti: egyszerűen a nők válogathatnak, egyre jobb dolguk van. Veszteni nem veszíthetnek semmit, nagyon sok férfi vágyik rájuk... persze egy bizonyos korig, aztán a hercegnőből macskásszingli lesz.

fénycsepp 2017.01.03. 19:56:02

Mar megint ez az általánosítás.....voltak-vannak-lesznek ilyen-olyan nők es férfiak, kis szerencsével zsák találkozik a foltjaval. Régebben is sok szar házasság volt, de az emberek vagy beletörődtek a sorsukba vagy nem tudtak mit megosztani. Arról nem is beszélve, hogy az emberek megváltoznak az évek során.

bazalt 2017.01.04. 09:11:43

- Drágám, jössz velem a konditerembe?
- Szóval kövérnek tartasz?
- Jó, ha nem hát nem.
- Most meg lustának nézel?
- Nyugodj meg drágám.
- Úgy gondolod hogy egy hisztérika vagyok?!?
- Dehogyis, egyáltalán nem!
- Ó, szóval hazug vagyok...
- Ha nem akarsz, nem kell jönnöd, nem akarlak kényszeríteni!
- Várj, várj, miért akarsz egyedül menni, csak nem találkád van valakivel?!?
stb.