18 évvel ezelőtt Kővári Tünde ugyanolyan várakozással teli örömmel várta ikrei világrajövetelét, mint ahogy ez a kismamák életében megszokott.  32-ik héten születtek meg a kétpetéjű ikrek, először úgy tűnt, mind a két kisfiú egészséges. Ám a harmadik napon Patrik agyvérzést kapott. Bár az orvosok megtettek minden tőlük telhetőt, a kisfiú maradandó sérülésekkel élte túl a tragédiát. Nem lát az egyik szemére, a másikra is csak korlátozottan, tisztázatlan látóideg sorvadása van. Mozgásában szintén korlátozott, csakúgy, mint értelmileg. Az anyuka harminc műtétig számolta a beavatkozásokat, de azt mondta: ennél sokkal több operáción van túl a fiú. Iszonyú nehéz volt azzal szembesülnie, hogy míg az egészséges fia korának megfelelően fejlődik, addig Patriknál mindez nem észlelhető. Nem akarta teljes mértékben ezt elfogadni, ezért folyamatos fejlesztésekre vitte, magántanárokat fogadott, és próbálta a maximumot kihozni a gyerekből. Most úgy érzi: amire ő képes volt, mindent megadott a fiának, persze nagy erőfeszítések árán. Időközben Tünde egyedül maradt, elváltak. Az ok szerinte az volt, hogy a volt férje nem tudta feldolgozni Patrik betegségét, és bár szereti az apja, de ő, a külön életet választotta.

Évközben Patrik  a 12-ik kerületi  Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthon, Óvoda, és Általános Iskola tanulója, a szünetek alatt pedig igénybe veszik a Törökbálinti Tábitha Ház mentesítő szolgáltatásait. Tünde szerint ez egyenlő csodával, a szeretetteljes, megbízható ellátás, és a gondoskodás.

Nem mindennap történik hasonló eset egy ikerpár életében, az egészséges testvér épp úgy nem tehet semmiről, mint ahogy Patrik sem. Az anyuka szerint Martin nem szívesen beszél vele Patrikról, és talán látszatra kevésbé vesz róla tudomást, mégis mindent tud róla: milyen gyógyszert szed, milyen meséket szeret hallgatni, mi történt vele? Abba nem is gondol bele, hogy mi lesz velük később, ha majd Tünde idősebb lesz, kikre és milyen ellátásra számíthat? A felügyeletre szoruló gyerek, sosem fog önálló életet élni, nem képes felnőtté válni, mindig valakire, vagy valakikre szorul.  Tünde szerint, „mondhatnánk, hogy a sors akarta így, a racionális magyarázat viszont ennél sokkal kegyetlenebb, hiszen az egyik szemem sír, a másik nevet”

Egyelőre Patrikot nagy-nagy szeretet veszi körül, imádja a zenét, a masszírozást, valamint az építőjátékokat és így örül, ha találkozik a mamával….