Több, mint 10 évet töltött a rácsok mögött, ma már  a Börtönrádió működését segíti. A fiatalember, (nevezzük Ferinek), a bűncselekmény elkövetése után, hosszú ideig nem került a bűnüldözők látókörébe, aztán egy véletlen folytán lebukott.

„Én korábban sosem voltam börtönben, és mindjárt elsőre több mint 13 évet kaptam. Bekerültem a Gyorskocsiba, 18 személyes zárkába, 40 fok a 6-ik emeleten, csupa visszaeső, nem nézték, hogy először vagyok büntetve. Törvényileg és szakmailag persze megkérdőjelezhető, hogy így vegyesen rakják össze az embereket. A börtön, a bűnözés egyeteme! Szájhagyomány útján az összes stiklire fény derül, aki kocsi feltörőként bejön, átbeszélik a szakmát, ki hogy csinálta, és majd új információkkal a szabadulásuk után folytatják a „szakmájukat”.  Mikor én bekerültem, természetesen nem tudtam, hogy kell jól reagálni, az, hogy öt perc után le kellett a zárkafőnökkel ülnöm sakkozni, az már számomra előre vetítette, hogy győztesen nem jöhetek ki. Hiába nyertem, győzni nem volt szabad. Mikor vesztettem, csak az az inzultus ért, ami a vereségért járt. Választhattam: a győzelemért többet kapok, mint vesztes, kevesebbet.

A fiatalkorúaknak  van a legnehezebb dolguk a börtönben. 15-16 évesen ha  bekerülnek és beteszik mondjuk egy hatszemélyes zárkába, a többiek neki esnek és faggatni kezdik: honnan jöttél, ki vagy, mi a bűncselekményed, mi van a szütyődbe, egy presszióba kerül azonnal , aki még sosem volt ilyen helyzetbe, annak ez óriási nyomás. Ha ez a helyzet elfajul, akkor csúnya dolgok történhetnek: erőszakok, akasztások, mint ahogy erre volt már példa.  Nem panaszkodhatnak, mert akkor ők lesznek a vamzerek, ha valaki nem tudja magát megvédeni, és a BV –re bízza ezt a feladatot, hát nem fog menni.  Nekem azt mondták az első napokban, bármi történik, álljak bele, vállaljam a konfliktust. Nem szabad gyengének mutatkozni, mert az azonnal kihasználják. Sajnos nem mindent lehet ésszel elintézni. Bikák és köcsögök verzió van, a harmadik verzió, mikor valaki próbál a kettő között elevickélni.  A börtönben van a testvér, a földim és vannak még különböző összetartozási jelek, brancsban, brigádban vannak, és ha jön egy új ember, könnyen áldozattá válhat. Ha nem is a személye, de az értékei mindenképpen

Egy BV dolgozó sem tudja, hogy pontosan mi folyik egy zárkában, miután délután, vagy estefelé rájuk zárják az ajtót. Benéznek óránként egyszer, de azt mindenki tudja, hogy mindig ugyanazt a képet fogja látni. A fogvatartott egy idő után mindent átlát, és úgy cselekszik, hogy abból ne legyen gondja.

A BV-nek a nevében van a funkciója: büntetés végrehajtás. Nincs utómunka, nincs kezelés, van nevelő, akire 100-120 fogvatartott jut, örül, ha pár nevet megjegyez. A napi posta kiosztása sem megy olyan könnyen, plusz 4 órát dolgoznak azért, hogy a kérelmi lapok a helyükre kerüljenek. Volt olyan eset, hogy egy hétig nem kaptam levelet, mert nem volt ideje körbehordani. Legalább száz emberről kellene jellemzést írni, beszélgetnie, de erre nincs idő. Így aztán arra sem derülhet  fény, hogy ki az,  aki segítségre szorul, mi lesz vele, ha szabadul, stb. Szerencsére vannak olyan alapítványok, akik kintről befelé segítenek, illetve a szabadultakat segítik valamennyire, az a véleményem, hogy ezeket a szervezeteknek kellene állami támogatást kapniuk, hogy még többet tudjanak segíteni. 2015 nyarán szabadultam, 10 év után feltételesen. Ez azt jelenti, hogy 3 év, 4 hónap alatt, ha még valamit elkövetnék, 5-6 évet kaphatnék, ez azért visszatartó erő. Erkölcsim nincs, elmegyek egy munkahelyre, és nem vagyok versenyképes. Ha elmondanám az utolsó tíz év tapasztalatait, akkor minden bizonnyal kinevetnének, mert ételt osztottam. Ha többen pályáznak egy munkára, akkor én alá ígérek a bérnek, hogy felvegyenek. Van munkám, de nem azt csinálom, amit kéne. Édesanyám van, a gyerekemet egyáltalán nem láttam, míg börtönben voltam, de mára már sikerült rendezni vele a viszonyomat.

2014-ben a BBC munkatársai voltak Vácott, a börtönben, kiválasztás útján lehetett bekerülni a rádióhoz, nyilván feltétele volt, nem csak a jó magaviselet, de az is, hogy valamennyi fogalma legyen az illetőnek az ott folyó munkákról. Ezután féléves képzés következett, nagy előnyt jelentett, hogy én a technikai dolgokhoz értettem, vágni is tudtam. Ez egy igazi csapatmunka egyébként, mint a civil rádiókban. Óriási dolog az elítéltek életében, hiszen az a fegyházas, aki nem dolgozik, és a nap 24 óráját zárkában tölti, ez egy olyan program, hogy heti 2-3 alkalommal kikerülhet az ember.

A Börtönrádió azért működik, hogy eljutassuk az emberekhez: tovább kell gondolni az életet, hiszen a büntetésük letöltése után, mindenki szabad lesz és meg kell adni a lehetősét, hogy az is maradjon.”