„Semmit se kérünk karácsonyra, csak legyen ennivalónk, és egy kis süti…”
2017. november 20. írta: Imre Anda

„Semmit se kérünk karácsonyra, csak legyen ennivalónk, és egy kis süti…”

Ez a kívánság nem egy távoli szegény ország egyik elhagyatott településén hangzott el, hanem egy Budapesttől 30 kilométerre lévő kisvárosban. Erről ábrándozik az a kilenc gyerekek, akik tulajdonképpen beleszülettek a szegénységbe. Idegeneknek egyáltalán nem akarnak beszélni arról, hogy ők szegények, de otthon sem téma ez, mert megszokták. A kérdés persze magától adódik: meg lehet-e szokni azt a helyzetet, amikor az anyuka hó végén nem tud főzni, mert nincs miből?

kenyer.jpg

A gyerekek csak érintőlegesen hallottak arról, hogy nekik is vannak jogaik. Ezért talán nem is ismerik azt a törvényt, hogy „minden gyermeknek joga van a megfelelő és egészséges táplálkozáshoz”! De, ha ismernék is ezt a törvényt, ugyan melyikük merné ezt a jogát érvényesíteni? Kihez menne papírt lobogtatva és kérné számon, hogy ő csak egy gyerek, aki született egy családba, de már abban a pillanatban megpecsételődött a sorsa, és ez a bélyeg nagy valószínűséggel végigkíséri az életét.

Krisztina, az édesanya, szinte művészi pontossággal centizi ki a leheletvékony parizer szeleteket, és osztja szét a kenyérre, hogy mindenkinek jusson belőle.

„Sokan csodálkoznak, és olyanok is, akik megvetően nyilatkoznak arról, hogy miért van ennyi gyerekünk. Az ötödik gyermek születése után kezdett megváltozni az első férjem, az évek múlásával súlyos szenvedélybeteg lett: játékgépezett és ivott. Azt nem gondoltam, hogy odáig fajul a házasságunk, hogy bántalmaz, de még annál is rosszabbat tett azzal, hogy súlyos adóságokat halmozott fel. A második férjem, aki egyben a megmentőm is volt, nyolc gyerekkel vett feleségül, egy közös gyerekünk született, aki most 17 hónapos. Bár ezt nyíltan nem mondták ki, de tudom, hogy a gyerekek a barátaik előtt szégyellik, hogy szegények vagyunk. Igaz, nálunk nincs számítógép és okos telefon, és azt sem titkolom, hogy a testvérek hordtak már egy cipőt, de van szeretet, bizalom, ami mindennél fontosabb. Csak a legidősebb lányunknak vagy egy egyszerű telefonja, ő azt mondta: jövőre befejezi az iskolát, utána elmegy dolgozni, hogy tudjon nekünk segíteni. Persze ilyenkor könnyek szöknek a szemembe, de egyben örülök is, mert bízom benne, hogy tisztességes felnőtt lesz belőle.”

Az iskoláskorúak közül hárman a nyári szünetben is kaptak ebédet, számukra természetes, hogy az adagokat megosztják azokkal a testvéreikkel, akik még nem járnak oviba, vagy iskolába. A vasárnapi ebéd attól függ, hogy a hónapban melyik hét van. Krisztina mosolyogva mondja: „a vásárlásnál egy a lényeg: mindenből a legolcsóbbat kell vennem.  Ha jól megy, farhátból főzök húslevest, vagy székelykáposztát felesen, disznóhúsból és farhátból. Amikor már szinte minden forint elfogyott, csak kenyér és parizer kerül az asztalra, de van még ennél is rosszabb, mikor a lisztet összekeverem sóval, vízzel, kb. nokedli állagú tésztát kapok, és ha van itthon olaj, akkor „pogácsákat” sütök belőle, ha nincs, akkor beöntöm az egész masszát a tepsibe, mikor megsül, felkockázom, megszórom sóval, és úgy esszük.  Arra is volt példa, hogy én és a férjem egy falatot sem ettünk, csak hogy jusson minden gyereknek. A karácsonyi ünnep gondolata már most fojtogat, pedig a Tündérpakk Alapítványtól tavaly is sok ajándékot kaptak.”

A gyerekek valójában megszokták ezt az állapotot, és nem panaszkodnak. Olykor persze elhangzik egy-egy mondat: de jó lenne, egy új cipő, mert a régibe befolyik a víz! A nagyobbak a karácsonyi ünnep közeledtével azt mondták édesanyjuknak: semmilyen ajándékot nem kérünk, csak kerüljön az asztalra étel, és valamilyen sütemény…

Korábban is nagy empátiát mutattak az Index olvasói egy-egy riport elolvasása után, most is bizakodom, hogy mind a kilenc gyereknek, és a szülőknek is jut étel a karácsonyi asztalon.

 A család nevében köszönöm, akik ehhez hozzá járulnak.

 Mátra Takarékszövetkezet, Fazekas Simon Krisztina 65900114-0500-3871

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://azenriportalanyaim.blog.hu/api/trackback/id/tr1013317303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

czinimini 2017.11.20. 16:20:57

Ruhát lehet-e nekik küldeni?

Jakab Erzsébet 2017.11.20. 21:48:54

Címet nem lehet kapni privátban? jakab.erzsebet0@gmail.com.