Mesteremberek
2018. július 15. írta: Imre Anda

Mesteremberek

Még egy kis humor...

A huzat kitörte a kis szoba ablakát, gondoltam felhívom a biztosítót és megkérdezem, mi a teendő ilyenkor. Tárcsázom a számot, picit csodálkoztam,  mikor  megszólalt a  „kell, hogy várj” a Neoton együttestől,  aztán egyszer csak egy hang azt mondta:-Tisztelt Ügyfelünk! Ön most egyik ügyintézőnkkel akar beszélni, de – sajnos - jelenleg mindegyik foglalt, kérjük továbbra is őrizze meg a nyugalmát, lélegezzen mélyeket, s közben képzelje el, hogy egy tenger előtt áll, a tenger zöldeskék, lágyan hullámzik, a delfinek párzási táncot járnak, és ön - mosolyog!! Ugye milyen egyszerű?!-  A megdöbbenésemet csak fokozta, amikor megszólalt egy hang: „Szabó Katalin vagyok, egy rabszolga, -telefonos ügyintéző bőrébe bújtatva,- a fizetésem egyenlő a minimálbérrel, a főnököm egy hajcsár, még az illemhelyre se enged ki, ezért most egy szoba WC–én ülök, Isten tudja mióta nem volt orgazmusom, ráadásul a pasimmal tegnap vesztem össze!  (Többek között ezért is), úgy hogy ha lehet, kíméletesen bánjon velem!”Hát mit lehet erre mondani? Majdnem megsajnáltam, és megkérdeztem tőle, hogy akar-e beszélni róla? Ugyanis az empátia fontos, bár egyszer egy randin ez a szó, hogy empátia, - véletlenül-  kicsúszott a számon, mire a pasi azt mondta: az ő jelenlétében ne használjak idegen szavakat, mert tudhatnám, hogy ez illetlenség!  Megtanultam! Azóta se empátia, se randi, - se pasi!

Mindezek ellenére hívtam egy üvegest, nagyon örültem, mikor azt mondta: egy órán belül küldi a brigádot! Na, gondoltam felkészülök a fogadásra - mit lehessen tudni- meg különben is az ember adja meg a módját, ha egy egész brigád jön hozzá! És tényleg, 40 perc múlva megjöttek.

mesterember.png

 

A brigád két tagból állt: mint Stan és Pan a régi burleszkfilmből, a kövérnek csikk volt a szájában, köszönés helyett megkérdezte, hol van a hamutartó, és van-e itthon kávém, a kicsi soványnak piercingje és fülbevalója volt, ő azt kérdezte: és tej a kávéhoz?  Ja, és mondta, hogy meg akarja nézni a tetthelyet. Úristen! Ezek mit gondolnak, hogy megöltem valakit? Majd erős izzadságszag kíséretében, kicsit koszosan, beléptek a szobába: Stan elkezdte szemrevételezni a kitörött ablaküveget, Pan addig csípőre tett kézzel lufi nagyságú képződményeket fújt a rágójával és megkérdezte: mi lesz nálunk az ebéd? Mondtam neki: update kaját rendeltem, de ők nincsenek a listán! Egyszer csak megszólalt Stan: csókolom, nincsen véletlenül egy csavarhúzója? Csodálkoztam, mint amikor egy építkezésről lekiabáltak nekem, hogy galagonya túróval, indulok a fúrommal!  Ez majdnem olyan, mintha megkérdezném az olvasókat: nincsen nálatok véletlenül egy poén? De most tényleg, elmegy a háborúba fegyver nélkül? Értetlen pillantásomra azért kivágta magát. „Tulajdonképpen van csavarhúzó, csak lent a kocsiban!” Megkérdezem tőle: lemenjek érte? Nagy nehezen kiszedték, káromkodva, majd azt mondták itt nem lehet berakni az új üveget, hanem csak lent a kocsiban és eltűntek. Fél óra múlva megjelentek, a sovány a sáros cipőjével felállt a heverőre és mikor a kövér – kalapáccsal próbálta az illesztést a tokba, akkor ő helyette is hangosan nyögött és közben rákiáltott: vigyázz, ne hogy rád essen és elvágja az ütőeredet! Ennél a  pontnál már én is  izgulni kezdtem, gondolatban kerestem  a kötszert és Győrfi Pali telefonszámát, miközben ők nyögtek, és sikongattam, hát nem tudom a szomszédok mit gondoltak.

 Azt hittem innen már nincs lejjebb, de volt! Pár perc nyögés és sikogatás közepette a kövér elsápadt és azt kiáltotta: úristen, kiesett a kalapács a kezemből! Kinéztünk a tizedikről, majdnem sírva fakadtam, mert a kalapács az alattunk lévő lakó kocsijára esett, aki ráadásul NAV ellenőr és mindig úgy jár- kel, mint aki citromba harapott!  Zord, mosolytalan, és nulla humorérzéke van! Mondtam a Stannak és Pannak: fiúk, ezt oldják meg, különben költözhetek innen. Végül hívták a főnöküket,  aki  telefonon felhívta az ellenőrt, én meg a biztosítót, hogy az ablaküveg mellé kárnak vegyenek fel egy autó szélvédőjét is. Csak halkan jegyzem meg, hogy azóta többször volt nálam NAV ellenőrzés!

 Ekkor hátra volt még egy kardinális feladat, számlát kellett írni. Azt mondja a sovány a kövérnek: írd meg! Én? Én nem tudom a rublikákat értelmezni! Mondtam nekik: nem a rublikát kell értelmezni, hanem ami bele van írva! Erre az egyik hangosan elkezdett számolni: „aszonyja” a főnök azt mondta: 30.000,- Ft a végösszeg, ebből 26.000,- Ft a munkadíj, de akkor mennyi a kiszállás? Rám néztek, én hárítottam: Fiúk, a 30.000 Ft-ba ez is benne van! Mármint tudni kell egy számlát kitölteni!

Komolyan mondom, ha nem látom nem hiszem el: okostelefon elő, és bepötyögte! A másik brigádtagnak csak hülye telefonja volt, ő meg leellenőrizte! Ennél a pontnál már teljesen azonosulni tudtam a problémával és bevittem nekik egy retro számológépet. És láss csodát, azzal is kiszámolták!

Na, többszöri áthúzás, zárójelbe rakás, alá- fölé-írás után eljutottunk a nevemig, mondtam nekik jó hangosan és tagoltan: Imre Andrea, gondoltam ebben nem lehet hibázni, tévedtem. Jött a kérdés: ugye az Imre –t  y-al kell írni?

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://azenriportalanyaim.blog.hu/api/trackback/id/tr2214114561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.