A sintértelep láttán kezdte menteni a kutyákat
2019. október 20. írta: Imre Anda

A sintértelep láttán kezdte menteni a kutyákat

Egykor súgó volt a Madách Színházban, hosszú éveket töltött Olaszországban, ma pedig közel száz kutya örül annak, hogy szárnyai alá vette őket Kálóczi Veronika.  Ráadásul a Békés megyei Battonyán még nehezebb az élet a négylábúakkal, hiszen a fővárostól messze, kevesebb támogató és örökbefogadó jut el hozzá. Pedig nagy szükség volna az anyagiakon túl a fizikai segítségre is, hiszen Veronika egyedül nehezen bírja a munkát, de persze ahogy ő fogalmaz: boldogság ezt nekem tenni!

lobo_dolce_hiszti.jpg

„ Minden nap kitakarítom a kenneleket, két részben engedem ki a kutyákat, hogy rohangáljanak, és mindig készen állok arra, hogy bármikor kaphatok egy telefonhívást, miszerint egy újabb állat várja a segítségemet. Most  80 kutya van nálam, de ez a szám mindig változik. Ha el is visznek párat, jönnek a helyébe újak, és ezt azóta teszem, mióta megláttam egy sintértelepet, ahol iszonyú körülmények között vegetáltak a kutyák! Konkrétan nyúlketrecben összenyomorítva, nagyon rossz állapotban tengették napjaikat. Akkor határoztam el, hogy nem hagyom annyiban, és segítek rajtuk, hiszen a kutya ősidők óta az ember legjobb, leghűségesebb barátja”.

rudolf.jpg

Így kezdődött az állatmentés, először csak pár kutyussal, „kölcsön udvaron”, aztán egyre többen lettek, így kénytelen volt Veronika nagyobb területet biztosítani számukra, különben nem tudná őket megmozgatni, amire nagy szükség van.

Sajnos ezt az áldozatos tevékenységet nem nézte mindenki  jó szemmel, kigúnyolták, „kutya-buzinak” nevezték el, pedig ő csak teszi a dolgát, mint minden jó érzésű, állatszerető ember.

Évek óta csak az állatoknak él, ráment a magánélete is, hiszen hobbiját és kutya szeretetét nem cserélné fel semmire.  A négylábúakban chipet rakat, orvoshoz viszi őket ivartalanítás, vagy betegség miatt, és persze szerető gazdikat keres nekik, ami egyáltalán nem könnyű feladat. (A képen látható kutyusok is erre várnak)

„Amíg élek, biztos, hogy segíteni fogom az állatokat, nem hagyom őket szenvedni. Örülök, ha sikerül gazdit találnom nekik, hiszen még is csak más az életük egy családban. Addig sem panaszkodom, hiszen annyi szeretetet kapok tőlük, ami kárpótol, persze az lenne a legjobb, ha csak nagyon kevés menhelyre lenne szükség az országban, hiszen az emberek felelőtlensége juttatja oda őket.”

Veronika nem akart borzalmakról beszélni, (mert arról rengeteget tudna), de azt sikerként könyvelhette el, amikor szinte az utolsó pillanatban sikerült megmenteni olyan kutyát, akinek szó szerint belenőtt a nyakába a nyakörv. Ráadásul a tűző napra volt kikötve víz és élelem nélkül, de szerencsére a gondoskodásnak köszönhetően, túlélte az állat. A másik happy enddel történő eset pedig az volt, mikor a halott társát nem tudni mióta őrizte a vasúti síneken a kutyus, nem akarta ott hagyni, de végül sikerült biztos helyre vinni.

nati_1.jpg

Természetesen minden jó érzésű embert megráz egy-egy kegyetlen történet, csak remélni lehet, hogy a törvények is sokkal szigorúbban fogják büntetni az állatkínzókat, és talán a leendő gazdik jobban átgondolják, hogy mivel jár egy-egy állat befogadása, gondozása.

Aki szeretné örökbe fogadni valamelyik négylábút, vagy támogatni az alapítványt, azt itt megteheti

Számlaszám: Battonyai Állatmentők Alapítványa 10918001-00000087-41410003

 

 

reno.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://azenriportalanyaim.blog.hu/api/trackback/id/tr715241420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.