Történt egyszer, hogy megelégeltem a jegypénztárok előtti sorban állást és a jegyautomaták tökéletlenségét, ezért egy applikáción keresztül a lehető legkényelmesebben vásároltam meg a BKK havi bérletemet. Olykor előfordult, hogy ellenőrök kérték, és a náluk lévő leolvasó igazolta a jogosultságomat az utazásra. Nemrégiben a közlekedési vállalat autóbuszvezetőire hárult az a nemes feladat, hogy az első ajtón keresztül felszálló utasokat ellenőrizze, jobban mondva jegyeiket, vagy bérleteiket. Nincs is ezzel semmi gond, bár nyilván sokan tapasztalták már, hogy a buszvezetők éppen hogy csak egy pillantást vetnek a bemutatott jegyre, bérletre, hiszen nem ez az elsődleges dolguk. Azonban a gépezetbe porszem került, pontosan egy ügybuzgó, gúnyolódó, fontoskodó, és a legkevésbé sem segítőkész sofőr.

Derék hősünk a 134-es autóbusz vonalán haladt egy hétköznap délután, és zord, barátságtalan arccal fogadta, amikor felmutattam telefonomban a kóddal ellátott bérletemet. Először csak a fejét rázta, majd közölte, hogy nem látja. Én próbáltam újra, de ez sem volt jó, pedig láthatta volna az érvényességi dátumot is. De nem, rám mordult, hogy érvényesítsem. Biztos furcsán néztem, mert még nem volt benne részem, és nyilván csináltam volna, ha tudom, hogy mit kell. Oldalra mutatott, de én csak a jegylyukasztót láttam, zavart a viselkedése, és az is, hogy közben állt a busz, és már néhány utas megjegyzést tett. A töketlenség még eltartott egy darabig, megalázó volt a viselkedése, hogy még a segítőkészségének a szikráját sem láttam rajta, csupán csak mutogatott és értetlen arcot vágott. A patthelyzet azonban fokozódott, és valahogy meg kellett oldani. Végül kértem egy jegyet, mert nem volt más választásom, és megszégyenülten leültem. Szétnéztem az autóbuszon, vajon hova lehet kiírva valamilyen információ erre vonatkozóan, de nem találtam. Derék buszvezető viszont kiválóan tette továbbra is a feladatát, a következő megállóban sem volt rest visszahívni az utast, mert nem jól látta a papír alapú bérletét.

Bevallom, hibáztam, hogy nem folytattam külön tanulmányt arról, miként kell és leginkább hova kell érinteni a kódleolvasót, szükséges-e az internetkapcsolat, vagy nem ahhoz, hogy látható legyen. Tábla sehol sem jelzi, csupán azt, hogy mi a büntetési tétel, ha valaki jegy vagy bérlet nélkül utazik. Visszafelé haladva szintén a 134-es autóbuszra felszállva csupán egy bólintással jelezte a sofőr, hogy minden rendben van.

Azt persze csak halkan jegyzem meg a BKK vezetői felé, hogy vajon milyen oktatásban részesítették az autóbuszvezetőiket, milyen kommunikációs, empátiás tanácsokat kaptak a tekintetben, hogy mi módon lehet segíteni egy ilyen helyzetben. Jó, tudom, halad a világ előre, lépést kell tartani, ráadásul nyakunkon az időalapú jegybevezetése, aminek használata előtt nem árt a tudnivalókat hosszasan tanulmányozni, és közben bízni abban, hogy léteznek segítőkész alkalmazottak a BKK-nál.