Estefelé járt már az idő, ráadásul esett is, szóval valójában semmi sem indokolta volna a viháncoló jókedvet. Azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy a Sparban dolgozó csemegepultos némasági fogadalmat kötött úgy, hogy közben az arcára ült az „utálatos vagyok, hagyj békén, és egyáltalán, mi…
A véletlennek köszönhető, hogy kapcsolatba kerültünk a szociális otthonnal, ugyanis egy néni, olyan emberi kapcsolatra vágyott, amiben felhívják telefonon, és olykor meglátogatják. Én magam sem gondoltam volna, hogy ebből rendszeres beszélgetések, találkozások születnek, és egyszer csak azt mondja…