Akik reggel a Szentendrei HÉV Kaszásdűlői megállójában szerettek volna felszállni, először csak azt tapasztalhatták, hogy áll a jármű. Próbálták megfejteni az okát, és kiderült, hogy a szerelvény utolsó kocsijában, egy utas elájult. Mentőt hívtak hozzá, és ezzel egy időben várakoztak, találgattak, hogy vajon mikor lehet tovább utazni és mivel? Ilyenkor minden perc számít a betegnek, kb 15-20 perc múlva megérkeztek a mentők a HÉV megállóban, az utas a legutolsó kocsiban. Kisvártatva Békásmegyer felől érkező szerelvény a másik vágányra érkezett, így a tömeg futva próbált az úttesten át a másik irányba lévő megállóba érni. Arról már nem is beszélve mennyire veszélyes volt, ahogy rohangáltak az utasok az autók között, így már attól is tartva, hogy újabb baleset lehet.

Persze a szerelvényre már szinte lehetetlen volt feljutni, az optimisták azonban vártak, hátha jön egy újabb HÉV, ami meg is érkezett, de minden utast leszállítottak róla, így a tömeg tovább nőtt.

Diákok, munkába igyekvők, egytől egyig valamilyen információra vártak, ezzel egy időben többen próbáltak a 106-os, 134-es és 34-es autóbuszra felférni, szintén kevés sikerrel.

A BKK üzemzavar autója 8 órakor megérkezett a HÉV megállóba, tehát egy óra telt el közben, és több utas ingerülten próbált érdeklődni valamilyen pótló busz, vagy egyéb közlekedési eszköz felől, amivel eljuthatnak céljukhoz. A két kolléga közölte, hogy elvben van is pótlóbusz, csak éppen elakadtak a hóban.... Mit lehet erre mondani? A bosszankodáson túl, talán bennük, utasokban van a hiba, mert fél óra elteltével szeretnének egyfajta információhoz jutni, tájékoztatást kapni, szervezni a napjukat.

"Felkészültünk a télre" mondta Hofi annak idején, csak ne essen a hó!

(Mint utóbb kiderült, sajnos az utas meghalt...)