A barack ott vigyorgott a zöldségesbolt előtt a ládában. Gyönyörű látványt nyújtott a piros-sárga-fehér színű gyümölcs, amelyet gúla alakban raktak össze, hogy még jobban felhívja magára a figyelmet. Szinte minden vevő tekintette végig pásztázta, szemügyre vette, és volt, aki kísérletet tett arra is, hogy megsaccolja, vajon egy kiló, hány darabot tartalmaz. A baracknak ez tetszett, ha tehette volna, még hivalkodóbban kínálta volna magát, valósággal fürdött ebben a helyzetben. Megállnak az emberek, nézik, mustrálják, még a nyál is összefut a szájukban, képzeletükben már bele is haraptak a szaftos gyümölcsbe, és hagyják, hogy a leve végig folyjon a kezükön.
Minden bizonnyal egy idős bácsinak is hasonló gondolatai keletkeztek a barack láttán, amikor is fogott egy nylonzacskót, és dugig rakta. Lehetett vagy két kg. Gondolatban szétosztotta a zamatos barackot, jutott ebből az unokáinak is, akik ugyan ritkán, de meglátogatták. Jó, ez darabra nem olyan sok, de biztosan örülni fognak, hiszen májusban még ritkaságnak számít az őszibarack. A zöldséges a mérlegre tette, majd közömbösen közölte: 6.500,- Ft! A bácsi visszakérdezett, és egyben megállapította, hogy nagy valószínűséggel a kor előrehaladtával romlik a hallása. Azonban a megismételt szám ugyanannyi volt: 6.500,-Ft. A bácsi ekkor már gyanakodni kezdett, és még egy utolsó kísérletet tett a dolog tisztázására: „nem 299,- Ft volt kiírva a barackra” ? Az előadó arcán átfutott egy mosoly, és korrigált: „sajnos nem, 2.999,- Ft, és azért lett a végösszeg 6.500,- Ft, mert a barack, több, mint két kg”.
A bácsit lesújtotta a hír, és rögtön közölte: „ne haragudjon, de akkor nem kérem, ezt így nem engedhetem meg magamnak”. A korábban édesnek hitt gyümölcs ezen a ponton, keserűvé vált. Az unokáknak szánt kiporciózott barackok, a semmivel lettek egyenlőek. Kiöntötte a zacskó tartalmát az üzlet előtti ládába, de egyáltalán nem törekedett arra, hogy szépen rendezett sorban legyenek, nem érdekelte, hogy ebben a formában nem mutattak esztétikai képet. A zacskót is kisimította, majd összehajtva letette a láda mellé. Megalázónak érezte a helyzetet, egyben tehetetlen dühöt. Végig dolgozta az egész életét becsülettel, kétkezi munkával, tisztességesen. Igaz, azt már régóta tudta, hogy nem kifizetődő becsületesnek, és erkölcsösnek lenni. Tényleg itt tart az élete, hogy nem tud megvenni két kg barackot?
Kissé meggörnyedve sétált hazafelé, de a gondolataiból nem tudta kiverni a 6.500,- Ft-ot, és a barackokat. Ha mondjuk, pár napig egyáltalán nem vásárolna semmit, akkor meg tudná venni, de a csúfos történet, elvi kérdéssé vált számára. Mégis, mit szólna a zöldséges, ha visszamenne, már jó előre figyelmeztetné, hogy a barack kilója 2.999.- Ft? Akinek van pénze, az határozott, már a mozdulatain látszik, hogy nem érdekli az ár, simán kifizeti, még az arca sem rezzen. A szegényebbek mindig kénytelenek számolni, beosztani az olykor beoszthatatlan havi összeget. Az árakat figyelve persze a többi áru sem olcsó, csak vannak olcsóbbak, és bizonyára léteznek olyan helyek, ahol háromezer forintos barack, csak 2.500,- Ft. Na, bumm, legfeljebb idén nem eszik barackot, tavaly sem vitte túlzásba. Azért kíváncsiságból kifigyelné a zöldségest, ki engedheti meg magának, hogy egy zacskót telerakjon, és miközben pakol, nem azon gondolkodik, hogy mennyit fog fizetni, hanem örül a szaftos húsú baracknak, ami egyáltalán nem biztos, hogy finom! Ezzel a gondolattal vigasztalta magát. Kárpótlásként besétált a közelben lévő élelmiszerboltba, vett magának egy őszibarackbefőttet 490,- Ft-ért. Kiöntötte a kompótos tálba, és lassan, hogy élvezze a barack édes ízét, bekanalazta a befőtt felét. A maradékot betette a hűtőbe, majd megeszi holnap. Igaz, az unokáknak nem marad belőle, de majd vesz egy másik kompótót, mielőtt jönnek. Így mégis csak jobban jár, mintha a négy unokának csupán négy darab őszibarackot venne, ami ki tudja, mennyit nyomna a mérlegen…