Zsákba kötött, halálra ítélt, megkínzott, sebekkel borított, meggyötört négylábúak, akik nem mellesleg az ember leghűségesebb társai… Persze csak azoknak, akiktől gondoskodást és szeretet kapnak. Azt is elfogadom, hogy az emberek egy része nem állatbarát, és soha nem teremt kapcsolatot velük. De az felfoghatatlan, hogyha egyszer valaki úgy dönt, hogy kutyával, cicával, egyéb állattal osztja meg az otthonát, akkor miért tartja rossz körülmények között ( pl. egy tyúkketrecben), láncon, miért kínozza, és miért okoz az élőlénynek fájdalmat? Ők nem csak a felelős állattartás fogalmát sem ismerik, de minimum bűncselekményt követnek el.
Véres drámákról bőven olvashatunk szinte nap, mint nap, amin elszörnyülködünk, sajnáljuk az állatokat, egyben hálát és elismerést érzünk olyan embertársunk iránt, akinek az élete az állatmentésről szól. Nincs számára örömtelibb érzés, mint amikor egy bajban lévő kutya a szárnyai alá kerül, testi és lelki gyógyírt nyújt számára, és persze a végső cél, hogy gondoskodó gazdihoz jusson, mert ő ugyan mindegyiket szereti, hiába vannak közel százan.
Az egyik ilyen állatmentő, a Békés megyei Battonyán élő Kálóczi Veronika, akinek külön története van arról, hogyan vált élete részévé az állatmentés. (azenriportalanyaim.blog.hu/2019/10/20/a sintértelep lattan kezdte menteni a kutyakat)
Bár az évek múlásával kopik az ereje, de folytatja állatmentői tevékenységét. A nap 24 órájában készen áll arra, hogy kap egy telefonhívást, mert bajba került egy kutya, és a segítség, nem tűr halasztást. Mindegyik ebnek megvan a maga története, csupán a borzalmok között vannak különbségek. Itt van például Bizsu esete.
Borzasztó körülmények között talált meg egy kutyát sétáltató kislány. Bizsu a vasúti sín mellett gubbasztott és őrizte halott barátját. Vélhetően együtt „nevelkedtek” valahol. Vera orvoshoz és kutyakozmetikushoz vitte, felhizlalta kicsit, és ahogy a képen is látszik, szinte nem lehet ráismerni, és valószínű elfelejtette az elszenvedett bánásmódot, ma már szerető családban, boldogan él
Minden képzeletet felülmúl annak az embernek a cselekedete, aki ezt a kutyust zsákba tette, bekötötte a zsák száját szorosan, hogy még kimenni se tudjon szegény, és kidobta a mezőre. Mikor kiszabadították, ilyen állapotban volt. 
Verának jól jönne a segítség és az anyagi támogatás, de az adó 1 %-val is sokan támogathatják a Battonyán élőnégylábúakat. Sajnos, amíg nem várható fordulat a felelős állattartásban, és nem kerül kevesebb állat menhelyre, addig szükség van az áldozatos munkájára.
Aki szeretné örökbe fogadni valamelyik négylábút, vagy támogatni az alapítványt, azt itt megteheti
Számlaszám: Battonyai Állatmentők Alapítványa 10918001-00000087-41410003
Az 1 %-ot erre a számlaszámra utalhatják, 18739684-1-0-4 és hálás köszönet a mentett kutyák nevében is.
