Sövegjártó Áron, a soproni születésű színész-énekes, - és az utóbbi fél évben egyedülálló versművész - nem gondolta volna, hogy ami fél évvel ezelőtt játéknak indult, az ma már bombasikert hoz. Azok a kételkedők sem tudták eltántorítani az ötletétől, akik azt mondták: „verset a mai világban? Minek, kinek?”

„Korábban azt mondtam, hogy én vagyok az a színész, aki elég jól énekel, elég jól játszik, verset viszont nem tudok úgy mondani, ahogy a többiek. Néhányszor úgy alakult, hogy szavalnom kellett egy-egy eseményen, de már akkor is kicsit máshogy mondtam. Volt, aki megkérdezte, hogy ez mi volt, de a többség dicsérte. Mindannyian hallottuk már azt a kifejezést, hogy mit gondolhatott a költő? Biztosan ezt nem tudjuk, de azt igen, hogy a vers egy adott szituációban íródott, egy történetben, érzelmek sokaságában született, amit rímekbe szedve mond el nekünk a szerzője. Amikor többször elolvasok egy verset, meg kell értenem, átélni, és teret adni az érzéseimnek. Ha ezt elértem, akkor tudom olyan formán elmondani és köntösbe tenni, ahogy azt látják az emberek a VERS mindenÁRON YouTube csatornámon”.

Játéknak indult, de napról-napra nő a követői száma, akik rengeteg észrevételt, versjavaslatot küldenek. Ezek között egész különlegesek is vannak.

„Egy építőiparban dolgozó férfi azt ígérte, hogy megnézi a verseimet, de előtte azt éreztette velem: nem biztos, hogy ez nagy szám lesz. Miután megnézett egyet, egész egyszerűen ott ragadt a képernyő előtt, sőt, elővette a verskötetet és saját maga is versolvasóvá vált. Ez számomra nagyon jó érzés, csakúgy, mint amikor egy 91 éves néni azt írta, hogy boldoggá tettem a versekkel, egy másik hölgy pedig egyenesen a kórházból küldött üzenetet, hogy most ez az egyetlen öröme… Ez megható és egyben nagy elismerés nekem.”

Persze ezt nem adják ingyen, hiszen ahhoz, hogy a vers elérjen a „MindenÁron” fokozatig, kb. egy hónapnyi időt igényel. A vers tanulásán túl, valamilyen benyomás kell, hogy érje, valamint meg kellett tanulnia számtalan filmes technikát is. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy előzetesen egy forgatókönyv készül, amin persze menet közben számtalanszor kénytelen változtatni, szerencsére ebben is segítségére van a családja. A késztermékhez elengedhetetlen a marketing, a beharangozó, és szívesen beavatja a kulisszatitkokba is a követőit az „Így készült” sorozattal, mert ez is érdekes és izgalmas. Számtalan új ötlete van, heti több alkalommal tölt fel tartalmat. Mellette természetesen műveli a színészi, énekesi feladatokat is.

„Egy színész mindig legyen felkészülve, testileg-lelkileg, hiszen sohasem lehet tudni, mikor hívnak egy meghallgatásra.  A színművészet ebből a szempontból kiszolgáltatott, hiszen nem tudjuk, mikor jön egy felkérés, mikor kapunk egy megkeresést, de ez régebben is így volt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mondhatok nemet nívótlan, lélekölő dolgokra, vagy amiben számomra nincs kihívás. Régebben volt arra példa, hogy öt különböző városban, 6 színházban és 18 szerepet játszottam egy időszakban. Ez egy feszített tempót kívánt, most kiegyensúlyozottabb és harmonikusabb az életem. Jelenleg a Madách Színház művésze vagyok, ez egy örömteli dolog. Természetesen egy színésznek jól alakítani tudni kell vidéken és a fővárosban is, akár két mondatból áll a szerepe, akár kétszázból, ki kell hozni belőle a maximumot.  A Soproni Petőfi Színházban kilenc évig voltam tag és bármennyire jó egy vidéki színész, egy pesti színházra jobban felkapják az emberek a fejüket, jó fővárosi színésznek lenni. Nincsenek különösebb szerepálmaim, de a Mosoly Országából a Szu Csong szerepét szívesen elénekelném. Közel áll hozzám az operett, a prózai szerepekhez viszont a vers miatt kötődőm.”

Legelső kőszínházi szerepét a Vidám Színpadon játszotta a Mennyből a hulla című darabban, többek között Kerekes Józseffel, Csonka Picivel, Fehér Annával, akikkel azóta is tartja a kapcsolatot. A feszültség oldására kiváló a brazil jiu-jitsu, ami egy küzdősport és alaposan megdolgoztatja a testet. Kisfia is űzi ezt a sportot, illetve pár barátját is beavatta a harcművészetbe, amiben leginkább földharc a domináns. Az edzések ugyan rendkívül fárasztóak, de a lélek, az agy tud közben pihenni, kikapcsolódni.

Talán kevesen tudják, de Áron gyermekkorában súlyos betegségen esett át, T-sejtes limfómát diagnosztizáltak nála.

„Szombathelyen voltam kórházban, gyerekként nem is fogtam fel a betegségem súlyát. Arra emlékszem, hogy voltak a másik szobában gyerekek, aztán egyszer csak eltűntek… Hálás szívvel gondolok azokra az orvosokra, ápolónőkre, akik ott ültek az ágyam mellett, de főleg a szüleimnek köszönöm, akik egy percre sem adták fel és megtanítottak küzdeni. Bár régen történt, de nem telik el úgy nap, hogy ez ne jutna az eszembe. Az a küzdelem mindenbe beleivódott, amit csinálok és valószínű, hogy elkísér az életem végéig. Megható számomra, hogy azok az egészségügyi dolgozók, akik akkor ápoltak, ma eljönnek a színházba, és megnézik az előadásomat, vagy éppen a csatornámon keresztül követnek, ez óriási dolog.”

Amikor a riport végén megkérdeztem tőle, hogy elégedett-e, mosolyogva válaszolt:

„Az alaphabitusom egy magával mindig elégedetlen típus és folyton azt gondolom, hogy lehetnék jobb is, de mostanság békésebb vagyok talán belül is. Célom, hogy „ha ötös tanuló vagyok” az életben, akkor ne akarjak hatos lenni!”

A remek alkotás közül, két kedvencem: József Attila: Altató (VERS mindenÁRON 8. rész) - YouTubePetőfi Sándor: Pató Pál úr - VERS mindenÁRON 11. rész - YouTube