Balázs Zsolt ere teljében lévő férfi, mondhatnám úgyis: bármikor újra kezdhetné az életét. De ő neveli tíz éves autista kislányát, Bogit, vagy ahogy ő hívja: Bogyó. Ez önmagában is nagy feladat egy apa számára, pláne olyan körülmények között, ahogyan jelenleg élnek.

Az anya nyolc évvel ezelőtt lelépett, otthagyta  a férjét, és az akkor kétéves gyerekét.  Az apa elmondása szerint a havi 20.000,- Ft gyerektartást, csak behajtó segítségével tudja megszerezni, a kislányt egyáltalán nem látogatja.

Zsolt anyukája egy szövevényes eltartási szerződés következtében adósságokat halmozott fel, ő három évvel ezelőtt elhunyt. Fia, Zsolt maradt az önkormányzati lakásban kislányával, időközben a hátralékok csak nőttek, és bár több helyen kérvényezte, hogy méltányosságból maradhassanak, kénytelenek voltak maguk mögött hagyni 2016 nyarán a lakást.

Az anyagi helyzetük nem rózsás: Bogyó után még pár hónapig jár a GYES, az emelt családi pótlék, ami együtt kb 50.000,- Ft.  Ehhez jön még Zsoltnak az építőiparban végzett alkalmi munkájából befolyó pénz. Ebből az összegből lehetetlenség albérletet fizetni, mint egyedülálló apa nem mehet  anyaotthonba, a családok átmeneti otthonába viszont kevesek ketten. Ahol mégis fogadnák, ott több hónapos várólista van, amit még megelőz egy felvételi elbeszélgetés, és akkor döntik el, hogy egyáltalán rákerülhet-e a listára. A lakhatási lehetőségek hamar bezárultak előttük, ezért most egy olyan krízis szállón élnek, ahol rajtuk kívül, csak menekültek vannak.  Egy aprócska szobában az ágyat két egymás mellé tolt matrac szolgálja, szekrény híján zsákokban tárolják a ruháikat, az egyetlen széket felváltva használják.Ugyan nyár végén három hónapra kötöttek velük szerződést, de reméli, hogy nem kerülnek az utcára. Zsoltnak ugyanis a hatóságok azt mondták, ha nem tudja megoldani a lakhatást, Bogyót a gyámügy elviheti intézetbe…

Szívességből egy ismerős megengedte, hogy papíron egy romos ház legyen az állandó lakhelyük, és azt tanácsolták neki, hogy úgy csináltasson lakcímkártyát, de csak a 8-ik kerület legyen beírva. Ez nem sokat segít, hiszen minden segélyhez, támogatáshoz környezettanulmány szükséges, amit az ő esetükben nem tudnak elvégezni.

Minden hétköznap reggel öt órakor kelnek, fél hatkor indulnak a nyolcadik kerületből, hogy fél hétre beérjenek az újpesti iskolába, ahol Bogyó az állapotának megfelelő oktatást kapja. Próbálkozott az apa több önkormányzatnál, hogy kaphasson egy szoba konyhát, de idáig mindenhonnan elutasították. Zsolt most ott tart, hogy lassan egyetlen hivatalban sem bízik, hiszen szigorúan a jogszabályokra hivatkozva passzolják le a problémájukat és mossák kezeiket.

Zsolt egyelőre tartja magát. Összeszorított foggal küzd magért, Bogyóért, várja, hogy egyszer megtörjön a jég, és a szigorú jogszabályok közül utat törjön az emberség. Mert akkor újra kezdhetnének élni, ők ketten...

Most érkezett hír: Zsoltot felszólították, hogy minél hamarabb el kell hagyniuk a szállót! A gyámügy szerint az ott tartozkódásuk veszélyezteti az eljárást, hiszen ha az apa nem tudja a lakhatásukat megoldani, akkor elveszik tőle a kislányt...