Réka második gyerekként született, egészségesen. Ugyanúgy fejlődött csecsemőként és kisgyermekként, mint a kortársai. Szüleinek semmi oka sem volt arra gondolni, hogy valaha is beteg lehet, arra meg végképp nem, hogy egyszer transzplantációs várólistára kerül.

Erika, Réka anyukája pontosan emlékszik arra, hogy kezdődött az egész betegség két évvel ezelőtt: „Bedagadt a kislány bokája, ezért vittük orvoshoz, majd kórházba, ahol nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a tüneteknek. Azt mondták, hogy minden bizonnyal egy vírusfertőzést kapott, ami pár nap alatt elmúlik. Azt azonban észrevettem, hogy sokkal gyorsabban ver a szíve, mint szokott, és a kérésemre készítettek nála egy EKG-t.  Az eredmény nagyon sokkoló volt, hiszen csak akkor derült ki, hogy a szívizom 70 %-a elhal

Rohammentővel a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe, a Gyermekszív Központba szállították. Csak később derült ki, hogy egy nagyon ritka genetikai betegség rombol Réka szervezetében, és ezért került súlyos állapotba.  Az orvosok még statisztikai adatokat sem találtak a kóros állapotról, de egyet biztosan tudtak: 15 éves korban támadja meg a szívet. Mindaddig semmilyen egészségügyi probléma nem merült fel nála, ugyanúgy élte a mindenapjait, mintha egészséges lett volna, még a testnevelési órákon is aktívan részt vett.

Az intézetben infúziókat, keringéstámogató kezeléseket kapott, de sajnos nem segített az állapotán. Bár Rékát, ha kérdezték az orvosok, mindig azt válaszolta: jól vagyok, de a leletek nem ezt mutatták.

Akkor mondta Ablonczy László kardiológus főorvos, hogy egyedül a transzplantáció segíthet.Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért minket, igazából fel sem tudtuk fogni, annyira megrázó volt. Próbáltam megérteni, hogy most akkor a mellkasában, ami dobog, az teljesen rossz, és egy donor szív mentheti csak meg az életét? És persze ezzel együtt egy sor kérdés felmerült bennünk: honnan lesz donor, meddig tarthat ez az állapot, mikor lesz vége ennek a rémálomnak? Akkor ezekre nem tudtam észérvekkel reagálni…

Réka műszívre került, ami eleinte jól működött, később azonban bealvadt és összeomlott a keringése… Nagyon súlyos lett az állapota, egy 14 éves kislányt képzeljenek el, aki140 cm volt és csupán 20 kg! Szóba került, hogy egy másikfajta műszívre teszik, illetve ezzel egy időben mindenki csak reménykedni tudott, hogy jönni fog egy riasztás. A küzdelem tovább folytatódott, én közben beköltöztem a kórház anyaszállójába, hogy a nappalokat a kislányom mellett tölthessem. A munkahelyemen megértőek voltak, annak ellenére, hogy nem tudtam pontos dátumot mondani arra vonatkozóan, hogy milyen hosszú lesz a várakozás, és mennyi idő telik el a felépülésig. Február 16-án este újra összeomlott a keringése, felvitték a műtőbe. Rettenetesen el voltam keseredve, mindenféle gondolatok jártak a fejemben, és egyszer csak jött a hír: van egy donor. Hajnalban meg is érkezett, az Eurotransplant keretén belül, csak annyit lehetett tudni, hogy külföldről érkezett és vélhetően, egy kisfiúé volt…”

Természetesen még újabb izgalmak következtek, hiszen egy transzplantáció során előfordulhatnak komplikációk, de szerencsére nem így történt. Mindezt bizonyítja, hogy a műtét után 3 héttel már hazamehettek. Erika sem tudott erről a dologról könnyek nélkül beszélni, hiszen életveszélyes állapotba került az előtte még egészségesnek vélt kislánya. Férjével ma már csodálkoztak, hogy bírták lelkileg ezt a megterhelő időszakot.

Utólag tudták csak meg, hogy januárban is felcsillant a remény, egy új élet kezdetére, azonban a vizsgálatok azt mutatták, hogy nagy lett volna Rékának a donortól származó szív, így azt más kapta meg.

Réka ma már 30 kg, persze ez még nem sok, de mivel alacsony, így nem annyira feltűnő a súlya. Jelenleg középiskolába jár, lovagolni tanul, és boldog. Ami a genetikai betegséget illeti, a szülők megnyugodhattak: még egyszer nem fordulhat elő.

Erika, ha átöleli Rékát, minden egyes alkalomkor érzi a szíve dobogását, ami megmentette az életét…