Kósa József vagy, ahogy legtöbben ismerik Medve Papa élete az állatokról szólt. Nem csak befogadta őket, de farkasai és a medvéi szerepet kaptak olyan magyar filmekben, mint a Kőszívű ember fiai, az Eltüsszentett birodalom, a Csillagszemű juhász, vagy a Tündér Lala. A Mafilm felkérésén a BBC is megkereste őt, csak úgy, mint a franciák is, akik egy rövidfilmet készítettek róla „Ne lőj az én medvémre” címmel. Doszpod Béla dokumentumfilmjében örökítette meg az utókornak Medve Papát, „Egy nap a gödöllői remeténél”.
Veresegyházán sokan felkeresték, családok, állatszeretők, akik maguk módján támogatták is az itt élő négylábúakat, gyümölccsel, mézzel. Medve Papa szívesen mutatta be a vadállatokat, akiket annyira szeretett, hogy sokszor velük is aludt.
Aztán a sors úgy hozta, hogy már nem él a parkban, nincsenek farkasai, medvéi sem. Nem csak a teleptől köszönt el, de belátta azt is, hogy elfogyott az ereje, és nem lenne képes naponta több órát foglalkozni a vadállatokkal. Azt azonban nem gondolta volna, hogy idős ember létére szinte hajléktalanná válik és havi 38.000,- Ft-ból kénytelen megélni.
Jelenleg Gödöllőn a Valkói úton, egy rettenetes állapotban lévő kis házban tengeti napjait, villany és fűtés nélkül. Két hölgy, akik szívükön viselik a sorsát, többször segítettek neki, és enyhítettek gondjain, de nyilván az anyagi lehetőségük nekik is véges. Ebédet kap az önkormányzattól, de még szeretne az állatok közelében élni, és tevékenykedni.
A legnagyobb öröme akkor teljesülne, ha egy természet közeli helyen élhetne, Gödöllő közelében, amit persze nem kíván ingyen: cserében erejéhez mérten segítene a ház körül. Hátha valakinek jól jönne Medve Papa, és az ő állatszeretete…
