Lomtalanítás híján, legyen ötleted és humorod
2021. augusztus 21. írta: Imre Anda

Lomtalanítás híján, legyen ötleted és humorod

„Hulladékudvarba lomot, hogy gondolja?!”

,

Az éves lomtalanítás úgy kell, mint egy falat kenyér, hiszen a családok egy része a lakásnak minden rejtett zugát kihasználva élére állítva, felpakolva, összekötözve, szinte a nem létező helyre is beszuszakol haszontalan tárgyakat azzal a céllal, hogy hamarosan kidobhatja.  Megtudván a várva várt dátumot, amikor felszabadultan lerakhatja a kidobásra szánt holmikat, szinte fellélegzik az érzéstől: hurrá, kidobhattam! Egy év azonban hosszú idő, és még az a „furcsa” dolog is megeshet egy családban, hogy egy új bútor vásárlását, nem tudják összehangolni az éves lomtalanítás dátumával. Így jártunk mi is, amikor új ágyat vásároltunk. A régi ágykeret, ágyrács és matrac, illetve annak rúgós részei, feleslegessé váltak.

lomtalanitas.jpg

Először arra gondoltam, hogy elvisszük a kerületi hulladékudvarba, hiszen nem szennyezhetjük a környezetünket azzal, hogy csak úgy lepakoljuk valahová. Utólag bevallom naiv feltételezés volt. Mármint az, hogy a hivatalos utat bejárva, elvisszük a 3. kerületi hulladékudvarba. Utánanéztem a dolgoknak, kicsit megörültem, mert a honlapon az állt, hogy nem kell időpontot foglalni (ismerőseim azt mondták, korábban kellett, anélkül nem is lehetett odamenni), és buzgón felhívtam őket. Udvariasan elmondtam miről van szó, ám a végére se jutottam az illetékes már belém is fojtotta a szót: „Szó sem lehet róla, hogy elhozzák, mert az ágykeret és tartozékai lomnak számítanak, azokat kizárólag a XXII; XVIII; és XV-ik kerületben lehet leadni. Ja, és szükséges állandó lakcímkártyát hozni magunkkal, és egy igazolást, hogy nincs szemétpénz tartozása!” Ezt hívják úgy, hogy pofára esés, vagy csalódás, csodálkozás, értetlenkedés, és bosszankodás. 23 kerület hulladékszigetéből vajon miért csak háromba lehet lomot vinni? Próbálkoztam ennél több információt kisajtolni az illetékestől, de ő hajthatatlan maradt, és szajkózta mit vihetnék oda: PET palackot, műanyag flakont, nejlon fóliát, fémdobozt, papírt, karton dobozt. Mondtam neki, hogy ezeket nálunk is lehet szelektíven gyűjteni. Még felsorolt pár kategóriát az étolajtól az elektronikus hulladékig, de az én lomomnak itt nem termett babér. Világos, a régi ágy matracostól, keretestől, nem tartozik sehova. Búcsúzóul annyit kérdeztem, hogy egyébként sokan megteszik, hogy a város másik felére elautóznak, összehangolják a munkaidejüket a hulladékudvar nyitvatartási idejével, és eleget téve állampolgári kötelességüknek hivatalosan is megszabadulnak régi lomjuktól?

Erre nem volt válasz, pedig örültem volna egy hiteles statisztikai adatnak. Átvillant az agyamon egy krimibe illő jelenet: az éj leple alatt leosonok az ágykeret egyes részeivel, és valahova leteszem. Igen ám, de hol van a valahol? És mi van, ha valaki észreveszi, felveszi a telefonjával, vagy éppen a térfigyelő kamera rögzíti galád cselekedetemet? Ezen a ponton már megjelent előttem a kihallgatásom, és védekezésül hiába adtam volna elő, hogy nem kerülgethetem majd egy évig a léceket, kereteket, fejtámlát. Természetesen a valóságban nem tettem volna meg, és bár éreztem, hogy kicsit megemelkedett a vérnyomásom, de közben a B terven kezdtem töprengeni.  A matracot megbontottam, a benne lévő szivacs feldarabolása könnyen ment, de a rugós betét, alaposan kifogott rajtam. Nagysága miatt nem lehetett vele mit kezdeni, viszont sok helyet foglalt a lakásban. Végül a feldarabolás mellett döntöttem, különböző célszerszámok segítségével. Gyerekkorom technikai órái jutottak eszembe, mikor ajándékba kis ásót és gereblyét készítettünk, és a hasam tele lett vérhólyaggal, mert ügyetlenül használtam valamelyik célszerszámot. A projekt hosszabb volt, mint gondoltam. A fogókat, vágóeszközöket felváltva használtam, nem tagadom, hogy közben kicsúszott a számon pár keresetlen szó. Három napig minden szabadidőmet a rugók szétvágásával töltöttem, és olyan kis darabokra vágtam, amelyek már belefértek a szelektív kukába. A kezemet és a lábamat most különböző karcolások, kisebb-nagyobb sebek, sebtapaszok tarkítják. Hol a drót, hol a drótvágó bánt el velem, de végül győztem. Az ágykeret részeivel viszont nem tudtam mit kezdeni, azok most a szekrény tetején várják a jövő évi lomtalanítást. Nem mondom, hogy jól néz ki, de ha már azon a fránya hulladékudvaron nem kapott helyet, kénytelen vagyok így tárolni…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://azenriportalanyaim.blog.hu/api/trackback/id/tr6116666308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása