A véletlennek köszönhető, hogy kapcsolatba kerültünk a szociális otthonnal, ugyanis egy néni, olyan emberi kapcsolatra vágyott, amiben felhívják telefonon, és olykor meglátogatják.  Én magam sem gondoltam volna, hogy ebből rendszeres beszélgetések, találkozások születnek, és egyszer csak azt mondja az otthon lakója, Kati néni: „mióta ismerlek benneteket, semmi bajom sincs, sokkal jobban érzem magam lelkileg.”  

Láttuk a látogatáskor, hogy ellátják őket, megkapják amire szükségük van, de az otthon napi eseménye többnyire kimerül az étel,- és gyógyszerosztásban. Persze léteznek foglalkozások, de az mégsem hat az újdonság erejével. Ezért is jöttek lázba a Rózsák Völgye Szociális Otthon lakói Bercelen, amikor megtudták, hogy a humor pár órára beköltözik hozzájuk.  Korábbi riportalanyaim Szép Bence humorista, bűvész és Szántó Sándor zenész, humorista első szóra igent mondtak, és vállalták a nemes feladatot.  Azt nem mondom, hogy nem merültek fel bennünk kételyek: hogyan fogadnak majd minket az idősebb emberek, mennyire lehet őket bevonni a szórakoztatásba, de pár perc után, mikor megláttuk az első mosolyt az arcukon, már tudtuk,hogy jó helyen vagyunk!Legtöbbjük kerekesszékbe kényszerült, és volt, aki mellett gondozók álltak, mégis megható volt  látni,  hogy mekkora dolog ez az ő életükben.

Szép Bence: „Mindig különleges élmény szépkorúaknak fellépni, egészen más figyelemmel nézik az előadást, mint például a fiatalok. Talán a klasszikus műveltségük is mélyebb alapokon nyugszik, ráadásul nagyon őszintén tudnak hálásak lenni azért, ha megnevettetem őket. Ha szépkorúaknak, nyugdíjasoknak lépek fel, mindig eszembe jut, hogy miközben akár komoly fájdalmak is kínozhatják őket, esetleg nem tökéletes az egészségük, de mégis önfeledtek, vidámak tudnak lenni - és ez nekem is erőt ad, példát mutat a hétköznapi nyűgök elviseléséhez.

Szántó Sándor: Lelkileg óriási dolog és élmény volt ez a szereplés. Az ott élő emberek mindennapjai meglehetősen szürkék, egyhangúak, és mikor láttam, hogy mosolyognak, nevetnek, fantasztikus érzés volt, én is töltekeztem ebből.

A műsor végén egyesével jöttek oda hozzánk, és köszönték meg a műsort, és amire talán még sosem volt példa, egy fiatalember letérdelt a folyóson, és a kezében egy csokival fejezte ki háláját! Egyben megesketett minket, hogy máskor is elmegyünk. Erre szokták mondani, hogy szem és torok nem maradt szárazon, a tegnap események bearanyozták a mindennapjainkat. Ja, és a ComMedias Egyesület támogatta a rendezvényünket!