Natival 3 évvel ezelőtt találkoztam először, akkor 14 éves volt. Élete nagy része a műtétek sokaságából és a fájdalmak elviseléséből állt. Egy alkalommal fertőzést kapott, amit szinte lehetetlen végleg megszüntetni, ezért rendre visszatér. Az orvosok titánrúdakat építettek a testébe, a nyaki csigolyától a fenékcsontig, és megtámasztották a medencéjét is. Utoljára tavaly műtötték, most jól van,és arcán nyoma sincs az elmúlt évek viszontagságainak, mosolyog, csacsog, és álmodozik, mint a többi 17 éves lány.
Bozsányi Natália: „30-ik hétre születtem, mind a négy végtagomra kiterjed az izomgörcs, ezért is tartom ilyen furcsán az ujjaimat. Ennek ellenére gyorsan tudok írni a számítógépen, amin többen csodálkoznak, és az egér használata sem okoz gondot. A Pető Intézetben tanultam, most 9-ik osztályos vagyok. Két éve pedig a bentlakásos MEREK -ben (Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja) töltöm a hétköznapokat. Délelőtt iskolában vagyok, fél 2-ig nem is szabadulok, jó fejek az osztálytársaim, és a tanárok is, négyes lett a bizonyítványom. Szabadabbnak érzem itt az életet, ha 18 éves leszek, felügyelet nélkül is kimehetek az intézetből. Diszpécser szeretnék lenni, jelenleg a számítógépes adatrögzítést tanulom. Kéthetente megyek haza, mert a mentőszállítás elég hosszadalmas, múltkor is péntek hat órakor jöttek értem, és éjjel kettőre értem haza”
Nati egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei településen él, de semmi esetre sem költözne haza, bár imádják. A faluban semmi se akadálymentes, még a busz sem, ráadásul otthon jobban megbámulják, mint a fővárosban.
„Anyukám nem örül, de én azt tervezem, hogy az iskola elvégzése után nem megyek haza. Szeretnék egy lakóotthonban élni, és persze párt találni, mint a többi ember. Jól tudom, hogy kevés az olyan fiú, aki ilyen nőt bevállal, pedig az adottságaim megvannak ahhoz, hogy mint a többi fiatal lány, nekem is legyen egy párom. Egyébként volt egy fiú, akivel 8 hónapig tartott a kapcsolatom, jól elvoltunk, aztán mégis történt valami. Megváltozott a viselkedése és azt mondta, hogy nyomorék vagyok, és amúgy sem kellek senkinek. Emiatt sokat sírtam, akartak mellém pszichológust adni, de én nem kértem, egyedül akartam helyre tenni. Furcsa dolog ez, mert hozzám hasonlót nem szeretnék, nyilván vannak vágyaim, mint egy normál embernek, fel tudom mérni ésszel, hogyha olyat keresek, mint én magam, akkor azt az érzés, soha nem fogom tudni megtapasztalni, amire igazából vágyom.”
A fiatal lánynak kedvenc tantárgya a kommunikáció. Egyik órán arra volt kíváncsi a tanárnő, hogyan képzelnék el magukat egy paradicsomban. Nati előtt megjelent egy kép, amiben ő hastáncos, és boldogan él, a paradicsomban …. 18 éves korában szeretne még egy esélyt adni magának a jobb mozgási lehetőséghez, amire szükség volna csípő és térdműtétre. Egy jobb kerekesszék is segíthetne az életminőségén, egy olyan, amiben képes előre hajolni, mert akkor tud egyedül öltözni, fogat mosni. Otthon a mechanikus kerekesszékben erre nem képes, ezért ott kiszolgáltatottabb. Olykor barátokkal kimennek a közeli bevásárlóközpontba, az emberek nagy része segítőkész. Bár még szerelmi életét nem zárta le teljesen, hiszen megbántva érzi magát, de ezzel együtt bizakodó, és jól tudja, hogy sokszor és sokat kell még küzdenie….
