Félmillió Ft-os vízdíj törlesztése után kicsit fellélegezhetne a Barcson élő Kistaj Éva, mert legalább megszűnne a végrehajtói nyomás, ami a család tragédiájára pluszban nehezedik. 3 éve ápolja éberkómás lányát, ami önmagában is borzasztó nagy teher, emellett még retteg attól is, hogy utcára teszik őket. Bár hazánkban ehhez hasonló történetről még nem lehetett hallani, de Éva szavaival élve a hatóságok a törvényekre hivatkozva ezt simán megtennék. Lányát, Katalint jóindulatú agydaganattal műtötték, jól is sikerült, ám vélhetően egy fertőzés következtében leállt a légzése, és bár újra élesztették, de éberkómába került. Az alapbetegségével még sokáig élhetett volna… Éva kénytelen volt munkájától megválni, és 0-24-ben beteg lányát ápolni. 47.000,- Ft az ápolási díj, Kati 31.000,- szociális segélyben részesül, ehhez jön még a fogyatékossági támogatás, ami alig éri el a 100.000,- Ft-ot. Ebből a keretből kell gazdálkodni, ami megalázóan kevés. Évának dönteni kell: élelmet vesz, beteg lányának segédeszközöket, krémeket, gyógyszereket, vagy rezsit fizet. Az önkormányzattól évi 20.000,- Ft méltányossági támogatást kap, házi beteggondozót csak akkor igényelhetne, ha lánya már elmúlt volna 70 éves! ( Vajon a jogalkotók milyen szempontokat vettek figyelembe akkor, mikor ezt a törvényt hozták?)
Éva maximum a közeli boltba tud leszaladni, mert nem hagyhatja egyedül lányát, éjjel is muszáj felkelni hozzá. Szondán keresztül három óránként eteti, és óránként itatja. Bár Éva lát javulást lánya állapotában, az orvosok szerint nem várható változás, ezért nem is kapnak lehetőséget valamilyen rehabilitációs terápiára. Arról már csak álmodozik, mekkora segítség lenne, ha pár napra befogadná valamilyen intézmény, és őt testileg-lelkileg tehermentesítenék, hiszen óriási megpróbáltatásokon megy keresztül. Mindezek ellenére Éva bizakodó, optimista, és reménykedő. A legnagyobb tehertől szeretne megszabadulni, a félmillió Ft vízdíj hátralékától, amelyet havi 44.000,- Ft-al törleszt. Bár az utóbbi két hónapban ezt nem tudta teljesíteni, de bízik benne, hogy valamilyen csoda folytán segítenek neki az emberek, ahogy mondta: ha csak ezer Ft-ról le tudnának mondani, nekünk az is óriási segítség lenne.
Nehéz szavakat találni egy ilyen helyzetre, hiszen döbbenet a megalázóan kevés ápolási díj, a hivatalos szervek hozzáállása, akik ugyan a törvényekre hivatkozva betartják azokat, csak az emberség valahol útközben elveszett. Jól tudom, hogy ma sok a segítségre, támogatásra szoruló ember, család és gyerek, mégis arra kérek minden olvasót, hogy ne menjük el csak egy vállvonogatással Éva és Kati helyzetén, hadd legyen az életük annyival „könnyebb”, hogy legalább a vízdíjtartozása megszűnjön. A számlaszámuk: Kistaj Éva OTP 11773432-00972259