Mindenki retteg attól, ha megtudja: daganatos betegségben szenved. Kocsis Bálint séf is összeomlott lelkileg pár éve, amikor közölték vele:  agyalapi mirigydaganata van. Azt  nem tagadta egy percig sem, hogy egészségtelen életet élt: csak a szakma érdekelte, nem figyelt a családjára, barátaira, dolgozott látástól mikulásig, ehhez jött még napi két doboz cigi, 8 kávé, és az ő 100 kg-ja.  Ma már mosolyog rajta, de akkor nagyon komolyan vette a betegségét. Beiratkozott egy agykontroll tanfolyamra, lerakta a cigit, kávét, és a táplálkozását is teljesen megváltoztatta: több mint két évig nem evett húst, nyers zöldségeken, gabonákon élt, és elkezdetett futni.

„Elkezdtem a szakmai képzésemet az egészségtudatosság irányába vinni, rengeteg ilyen jellegű könyvet olvastam, rendezvényekre jártam.  Nagyon  érdekelt  az étkezés lelki oldala, azt vizsgáltam, hogy mi van a táplálékban  azonkívül,  hogy fizikai  üzemanyag.  A fejemben kezdett összeállni a kép a CSIKOS lekvár, de nem az vonzott, hogy lekvárt készítsek, hanem az, hogy milyen ízekből, hogy tudom megmutatni a levendulát szamócával, citromfűvel, vagy a málnát frissen tépett bazsalikommal, zöld tealevelekkel, ez volt a platform. Olyan márkát akartam adni az embereknek, amit szeretni fognak, az már kevésbé érdekelt, hogy megélek-e belőle?  A vakok és gyengén látokhoz vittünk kóstolót, mert ők kifinomultabban érzik az ízeket is, olyan élményt kaptam, hogy ha akkor vége van az egész tevékenységemnek, azt mondom: megérte”.

Motivációs előadásokra hívják, hogy tanuljanak a példájából, legutóbb Sopronból kapott felkérést, a Nyugat –magyarországi Egyetemről.

A kreatív íz kompozícióimmal-legyen az a CSIKOS, vagy egy fogás –szeretném, ha rá tudnám venni az embereket arra, hogy egyre jobban és őszintébben akarják kifejezni érzéseiket egymásnak.

Természetesen a főző esteken is megmutatja, hogyan készülnek az egészséges ételek úgy, hogy közben remekül kombinálhatók az ízek. Különböző rendezvényeken, vagy céges partikon az idő fele  főzésből áll, míg a másik felén olyan gasztronómiai praktikákat mutat be, amelyeket akár már másnap alkalmazhat a háziasszony.

Én az embereknek a főzést ebből a szempontból is megmutatom. Érzelmi alapon működik, úgy is mondhatnánk, hogy emocionális gasztronómia. Készíthet két különböző ember egyforma recept alapján ételt, de sosem lesz egyforma ízű! Indiában pl ha meghal egy férj, akkor az özvegy nem főzhet egy évig, hogy ne kerüljön az ételbe a gyász! Ez is azt bizonyítja, hogy a főzésnek, és az érzelmeknek közük van egymáshoz. Büszke vagyok rá, hogy olyan kreatív dolgokat tudok adni az embereknek, mint egy parfüm, vagy egy szép ékszer, amivel ki lehet fejezni az érzéseket”.

Bálint a főzőestjein csoportokat alakít, és mindenki mást készít: levest, főételt, salátát, vagy desszertet. Úgy válogatja össze az embereket, hogy azok különböző személyiségűek legyenek. A csoportoknak csak az étel összetevőit árulja el, a mennyiségeket nem, azokat a résztvevők próbálgatják, és óriási élményt hoz egy ilyen összejövetel. Utólag mikor megkérdezi a résztvevőket, hogy mi volt este a legjobb, akkor szinte mindenki azt vágja rá: a közösség!