Véletlenül került kapcsolatba az evezéssel, és örül annak, hogy így történt. Harmadik helyen végzett az Európa bajnokságon és készül a 2020-as Tokió Paralimpiára. Ő Nagy Rasi, a pozitív energiabomba. Mosolyog, csacsog, koncertekre jár, és ugyanazok a dolgok érdeklik, mint a többi 25 éves fiatalt. A különbség annyi, hogy ő nagy hátránnyal indult az életben, nem csak azért, mert 1 kg pár deka volt a születési súlya, hanem az oxigénhiányos állapot miatt mozgássérült maradt, ezért bot segítségével közlekedik. Gyermek éveit a Pető Intézetben töltötte, ahol megtanították járni, és felkészítették az életre.

Nagy Rasi: „Érettségi után szerettem volna OKJ-s képzésre jelentkezni, de mivel nem tanultam idegen nyelvet, (mert nem tudok az állapotom miatt) ezért ez a tervem meghiúsult. Elkezdtem munkát keresni, ami katasztrófa. Az önéletrajzomban szerepel, hogy mozgássérült vagyok, a jobb oldalam gyengébb, és az is hátrány, hogy nem tudok tíz ujjal gépelni. Ennek ellenére elkezdtem egy irodai asszisztensi tanfolyamot, de nem tudtam végig csinálni. Az emberek 99 %-a nem tud mit kezdeni azzal, ha mozgássérülttel találkozik, és ez igaz az élet bármelyik területén.  Ha már valamiben más, mint a többi, hátrahúzódnak: hagyjál engem békén, biztos fertőző vagy! Aki megpróbál felém nyitni, az nagyon meglepődik pozitív irányba, hogy jé, tud normálisan beszélni, van humorérzéke! Mindig mindenért megharcoltam, és amim van, arra baromi büszke vagyok, nem arra vágyom, hogy anyám tartson el, akivel együtt élek. Egyébként is sokat vagyok úton, a barátaimnak időpontot kell velem egyeztetni. 18 éves koromig én is elég zárt voltam, aztán lett egy barátom, aki azt mondta: na ebből elég, most elmegyünk szórakozni! Pozitív csalódás volt!”

Négy évvel ezelőtt éppen látogatóban volt a Pető Intézetben, amikor elhívták egy ergométeres evezősversenyre, ahol rögtön ezüstérmes lett. Innen indult az evezős pályafutása, aminek természetesen még nincs vége.  A para evezésben vannak kategóriák, a vele született állapot, illetve aki balesetet szenvedett, és lebénult. Ezért van, aki csak karból húz, mell alatt, has alatt, és lábnál le van kötve. Hátrafelé eveznek és egy km a versenytáv.

„Köztudott, hogy a para sportolók kevesebb támogatást kapnak, mint az épek, ezzel tisztában vagyok, és azzal is, hogy nehéz szponzorokat találni. Bár én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen kaptam korlátlan kondi bérletet, ruhákat, és sportcipőt is, amit a rokkant járadékomból és a fizetésemből képtelen lennék megvenni. Úgy érzem, egy kicsit önzőnek kell lennem, mert csak így tudok előrelépni. Többen fúrnak, mert kiépítettem egy kapcsolatrendszert: pl egy zenész ismerősöm Curtis támogat, ez nekem óriási segítség.

Egyébként a társkeresésben is begyűrűzik az állapotom, mert nem tudják értelmezni a pasik azt a szót, hogy mozgássérült.  Próbáltam ismerkedni, 25 évesen szerintem ez természetes igény. Volt aki megkérdezte: most akkor béna vagy? Frászt kapok ettől a szótól meg a nyomorék kifejezéstől is!"

A fiatal lányi nem csak az érmekért harcol, a mindennapjaiban is jelen van a küzdelem. Szerinte csak egy napra kellene egy egészséges embernek cserélni vele!  Keserű tapasztalata, hogy nem nyitottak, ritkán empatikusak, nem csak vele, hanem általában a sérült embertársaikkal.

Rasi hétköznap fél ötkor kel fel azért, hogy hét órára kiérjen Tahitótfaluba. Postai ügyintézést tanul, és ügyfelekkel foglalkozik majd. A munkaidő napi négy óra, persze az utazási időt nem számolva oda-vissza. Utána edzeni megy, hogy még edzettebb legyen, az evezéshez, és az élethez egyaránt…