A Szigetbecsén élő Fatime a megaláztatások sorozatát szenvedte már el idáig, és még nincs vége. Pedig nem akar mást, csak dolgozni, illetve korábban tanulni is, de arra érdekes módon nem kapott lehetőséget az állam által biztosított OKJ képzések egyikén sem. Aztán egy alapítvány felkarolta, most kéthetente jár a fővárosba élelmiszer és vegyi áru eladói, illetve boltvezetői képzésre. Persze addig is élni kell, pénzt keresni, és azt a kis házat törleszteni, amit vettek a férjével. A felújításra jelenleg nincs pénzük, olykor még tűzifára sem telt, és fűtetlen szobában aludtak. A férje alkalmi munkájából élnek ketten.
Azt nem lehet mondani a fiatal lányra, hogy megtörték volna a kudarcok, legutóbb egy ismerőse segítségével, több mint száz helyre küldött önéletrajzot, valamint végig járta már a környéket és munkát kért: hogy legalább próbálják ki, milyen ügyes, mire képes. Dolgozott volna konyhán, üzletben, szállodában, a helyi és a szomszéd településen lévő kínainál is. Hol megmondták nyíltan, hogy romákat nem alkalmaznak, hol csak utaltak rá. A kínai boltos azt válaszolta: „na, pont az ilyenektől kell féltenem az üzletet.” Fatime most is azt mondja: algériai az apja, akit nem ismert, az anyja tízéves korában meghalt. Nagyszülőknél, illetve nevelőintézetben élt. Nem akar mást, csak tanulni, dolgozni, jobban élni.
Legutóbb egy közvetítő vitte el autóval Szigetszentmiklósra, de már az úton kifejezte rosszallását és közölte vele, hogy milyen sok baj van a romákkal, mennyit lopnak, mennyire nem akarnak dolgozni. Csatlakozott hozzájuk még három nő, akik szintén munkát kerestek, így négy főt vitt a közvetítő. A felkínált munka egy műanyag alkatrészeket összeszerelő cégnél volt, ahol három műszakban dolgoznak az emberek. Először mindegyiküknek egy matematikai feladatlapot adtak, amin a fiatal lány elmondása szerint osztás, szorzás, kivonás és összeadás volt. Majd utána meghatározott időre, különböző alkatrészeket kellet összeilleszteni. A fiatal lány mindkét akadályt vette, és utána jött a hidegzuhany. A munkára jelentkező hölgyek között volt olyan háromgyerekes, aki kikötötte, hogy csak egy műszakban tud munkát vállalni. Fatime elmondta, hogy ő kéthetente a fővárosba utazik a tanfolyam miatt. Az illetékes erre közölte vele: „szó sem lehet arról, hogy ilyen feltételekkel alkalmazzuk.”
A megalázó procedúra utána a közvetítő hangosan megjegyezte: „festesse be a haját, mert a sötét szín, cigánnyá teszi, és ahogy megjósoltam, senki sem fogja alkalmazni.”
Fatime még nem adta fel, a fővárosban is vállalna munkát, de a haját nem akarja befesteni. Lehet, hogy magyarázkodással kell kezdenie az állásinterjút? Akkor talán többre vinné? Mondjuk ilyen formában: „Jó napot kívánok, mint látszik a bőröm sötétebb, mert az apám algériai volt, anyám magyar. Az utóbbi időben mélységesen átéreztem a romák felé mutatott diszkriminációt, mikor munkát keresnek… de tessék mondani, az én esélyeim, lehetőségeim hol vannak? Kiktől kaphatok majd egy lehetőséget a bizonyításra, hogy csak dolgozni akarok?”
