A pesterzsébeti albérleti szoba ahol a 9 éves Sanyikát ( becenevén Benumát) ápolja az édesanyja, inkább hasonlít egy intenzívterápiás kórházi teremre, mint egy gyerekszobára. A jelenleg vegetáló fiúról már régen kimondták az orvosok, hogy „ el akar menni az angyalokhoz”, de az élni akarás ezt felülírta, hiszen bénultsága és súlyos állapota ellenére él! Az anyuka szerint méghozzá boldogságban, mert Benuma képes egy kicsit mosolyogni, és azt is tudja jelezni, ha szeretné, hogy megpuszilják.
Farkas Andrea: „ A kisfiam agyvérzést kapott csecsemő korában, beültettek egy söntöt a bőre alá, de egy fertőzés következtében gennykeltő baktérium került a szervezetébe. A súlyos fertőzés következtében mélykómába került, már akkor azt mondták az orvosok, hogy mondjak le róla…. Szerencsére sikerült ebből a nagyon súlyos állapotból kihozni, jelenleg mindkét végtagjára béna, és nem lát. Gyomorszondán keresztül jut táplálékhoz, sajnos a légzésével is gondok léptek fel, mert a levegőt ugyan képes beszívni, de kifújni nem tudja, emiatt úgyn. széndioxid kómába került és újabb kórházi ápolásra szorult. Naponta tízszer át kell lélegeztetnem, hogy ez ne forduljon elő, egy speciális monitor ezt képes lenne mutatni, de természetesen erre nincs pénzem, hiszem 600.000,- Ft. Mindezt tetézi még a napi 20-30 epilepsziás roham. A közgyógyellátás keretét csak 8.000,- Ft-ra sikerült megemeltetnem. Benuka ellátása ennél sokkal többe kerül. Az apuka lelépett miután szembesült azzal a ténnyel, hogy a fia ilyen állapotba került, magamra maradtam ebben a nagy bajban a lányommal. Ő egy biztos támaszom az életben, hiszen az ő keresete megy az albérlete, én 74.000,-Ft-ot kapok összesen. Magyarul, ki kell koldulnom a gyerekemnek a szondát, az oxigént és a gyógyszerek egy részét minden hónapban, hogy létezzünk. Próbáltam pár alapítványhoz segítségért fordulni, de azzal utasítottak el, hogy nincs hírértéke a kómában lévő gyerekemnek, tehát ne számítsak arra, hogy segítenek az emberek, hiszen bármikor meghalhat. A legdurvább, hogy pár „jóindulatú” ember még olyan dolgokat ír, ami egyszerűen minősíthetetlen, na és persze nem felejtenek el tanácsokat adni: miért nem mondok le róla, miért nem adom valamilyen elfekvő intézetbe. Lassan egy évtizede ápolom rettenetesen nehéz lelkileg és fizikailag, de ez az én döntésem, és teszem ameddig csak a sors engedni, hiszen a mi életünkben tényleg minden nap ajándék.Természetesen szívesen fogadom a legkisebb támogatást is, hiszen a nap 24 órája nekem csak a kisfiam ápolásáról szól, és persze arról, hogy a befolyt pénzből hogyan tudom kifizetni a költségeket, mennyi marad ennivalóra. Senkinek se kívánom ezt az érzést, mindezek ellenére mosolyogva tudok ránézni a gyerekemre, és boldog vagyok attól, hogy ő még van nekem…”
A blogom fennállása óta történtek csodák: állást és szállást kapott Zsolt, aki egyedül neveli autista kislányát Bogyót, és egy menekültekkel teli szállón élt titokban. Kistaj Évának mintegy másfélmillió Ft-ot gyűjtöttek össze az Index olvasói, aki szintén kómában lévő lányát ápolja, és a keletkező közüzemi tartozása miatt megfenyegették, hogy utcára kerülhet….
Ezúttal is bízom benne, hogy lesz olyan olvasó, aki egy minimális támogatást nyújt Benumának, hiszen sok kicsi sokra megy! Így az édesanya könnyebben vásárolhat oxigént, fertőtlenítőszert , vagy gyógyszert. Köszönet érte, a család számlaszáma: Farkas Ildikó OTP Bank 11773157-00314602
