Először a termetét pillantottam meg, utána láttam meg a szemeit: barna, meleg nézése azt üzente: bocsánat, hogy élek! Ösztönösen meg akartam simogatni, már szinte nyúltam feléje, ő is lépett volna, ha abban a pillanatban nem ordít rá a gazdája, és nem rántja vissza a következő szöveggel: „kussba maradj már, megmondtam, hogy meg ne merj moccanni!”
A kutya állta a tekintetemet, és bár ránézésre nem volt alultáplált, vagy sebekkel teli, de az előbbi kommunikáció is megerősített abban, hogy sok jó szót nem kaphatott életében. Én meg eljátszottam a gondolattal, vajon mit mondhatna nekünk, embereknek, ha a Teremtő beszéddel is megáldja… Valami hasonlót éreztem a szemeiből:
„A gazdám nem jó gazda, nem szeret, vagy legalábbis nem mutatja ki, pedig én úgy igyekszem… Irigylem azokat a társaimat, akik simogatást, dicséretet és sok játékot kapnak. Az én gazdám nem ilyen, folyton mérges és kiabálva szól hozzám, pedig az idősebb nők közül sokan pont azért tartanak kutyát, hogy ne legyenek egyedül. Láthattad a Margit hídnál is, mikor vártunk a Hévre, nagyon szorosan rám tette azt a „szájkosarat”, amiben nem tudtam lihegni, és hűteni magam. Mikor felszálltunk úgy megrántotta a nyakörvemet, hogy belefájdult a nyakam. És az üléshez úgy húzott, mint egy rongyot, majd rám ordított: feküdj le, a kurva anyádat! Ezeket a szavakat minden megállónak elismételte, amikor fel- és leszálltak az emberek, pedig én a lehető legkisebbre összehúztam magam, és alig mertem megmoccanni. Az emberek arcára kiült a döbbenet, de szólni senki sem akart, vagy nem mert, nyilván tartottak a konfliktustól. Szomorú vagyok. Mit vétettem, hogy ilyen bánásmódot kapok? Persze egy fokkal talán jobb a helyzetem, mintha menhelyen, egy zsúfolt helyen lennék, bár ki tudja. Nem tudom, mit kéne tennem, hogy a gazdám megsimogasson, és egyszerűen örüljön nekem…”
Szinte minden nap hallunk állatkínzással kapcsolatos híreket, ami borzasztó. Nem lehet eleget beszélni róla, és nem tudom, minek kellene ahhoz történnie, hogy megváltozzon az emberek gondolkodása e téren. Azt sem tudom, hogy az állatvédők hol húzzák meg a határt az állatkínzás és a rossz tartás között. Mert a kínzásnál egyértelmű, hogy fellépnek, de mi van a rossz tartás esetében?
Hát kedves barnaszemű gyönyörűség! A nevedet nem tudtam meg, csak azt, hogy fekete vagy, a szemed barna, melegséget sugároz, szerető gazdit érdemelnél, mint minden kisállat. Sosem felejtem el a nézésedet…